“Még mindig nem tudom elhinni ezt az egészet!” – panaszkodott Sarah. “Nem tudom elhinni, hogy a szüleim ilyen sokáig eltitkolták előlem!”
“Szeretetet adtak neked, Sarah. Hálásnak kellene lenned nekik.”
“Ó, én nem vagyok… Nem is tudom, mit mondjak…” Sarah könnyekben tört ki.
Kimberly átkarolta és vigasztalta. “Isten mindenkit a maga egyedi módján tesz próbára, Sarah. Sajnálom, amit tettem, de nem volt más választásom. És hálásnak kell lenned azoknak az embereknek, akik befogadtak és szeretettel neveltek fel.”
Sarah megbántódott. Rendkívül megbántódott. De Kimberlynek igaza volt. Ami történt, az már a múlté volt, és nem volt értelme ezen rágódni. Így végül Sarah megbocsátott Kimberlynek. A szüleivel is beszélt erről, és azok bocsánatot kértek, amiért ennyi éven át titkolták előle az igazságot.
Végül megbocsátott nekik, de mielőtt visszatért volna Brooklynba, két dologról gondoskodott: arról, hogy Kimberly vele repüljön Bostonba, és ne éljen többé elszegényedett életet, és hogy ő és Aiden örökbe fogadják Avát.
Sarah tovább maradt a szülővárosában, mint gondolta, és Aiden is csatlakozott hozzá. Ők ketten örökbe fogadták Avát, egy évvel később pedig még három lányt – hármas ikreket – köszöntöttek. Sarah örökbefogadó szülei és Kimberly el voltak ragadtatva, hogy egy nagy, boldog családként négy gyönyörű unokával lehetnek.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Ne tartsd titokban az igazságot a családod előtt. Ha Sarah szülei elmondták volna neki az igazságot, sokkal korábban segíthetett volna Kimberlynek és Abbie-nek is.
- Együttérzőnek és megértőnek lenni sosem árt. Sarah megértette, hogy Kimberly kényszerből hagyta el őt, és megbocsátott neki.
- Minden jó, ha a vége jó. Sarah döntése, hogy megbocsát Kimberlynek és az örökbefogadó szüleinek, azt eredményezte, hogy egy nagy, boldog családdá váltak.
Ezt a beszámolót olvasónk története ihlette, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép csak illusztrációs célokat szolgál.