Alig tudott beszélni. Reggel a tegnapi menyasszonyt sietve gyászruhába öltöztették, az ablakon túl pedig szomorú ritmusban kongtak a harangok.
Nehéz volt elképzelni, hogy alig néhány órával korábban egész Ferrara táncolt és énekelt. Giangiorgio Paleologo és Aragóniai Júlia hercegnő esküvőjét ünnepelték. A pápa áldása sem segített kettejükön – az ifjú férj nem élte túl a nászéjszakát.
A lány tizenkét éves volt, amikor apja, Nápoly királya örökre lehunyta szemét. Az elűzött uralkodó rendkívül sanyarú helyzetben hagyta hátra családját: se trón, se pénz, se remény a jövőre nézve. Júlia anyja, a szőke szépség Izabella, térden állva könyörgött a pápának, hogy tartást harcoljon ki magának és gyermekeinek.
– Meglátjuk – mondta határozatlanul X. Leó a Medici-családból.
A ruhaujjak rövidek voltak neki, a cipője pedig lyukasra kopott. De Júlia nem kért új holmit az anyjától – tudta, hogy egyetlen felesleges rézpénzük sincs. Be kellett érnie a rokonok alamizsnájával. Egyikük az idősebb gyermekek kolostori taníttatását fizette, másikuk pedig két-három hónapra vendégül látta az árvákat.
De Júlia nem felejtette el, hogy ő bizony hercegnő! Nápolyban született, az aragóniai és kasztíliai királyok rokona volt. Koldusszegény hercegnő, de legalább volt neve… Ha valaki meg is kérte volna a kezét, az is csak emiatt történt volna.
– Húzd ki magad! – utasította rendre az anyja. – Ne engedd, hogy bárki kinevessen! Ma még ócska ruhában jársz, de holnap királynő lehetsz!

A szoros rokoni kötelékek arra késztették V. Károly császárt, hogy felfigyeljen a szegény árvára. Júliát a palotájába rendelték, és ott, miután az uralkodó kritikusan szemügyre vette a rongyos teremtést, megparancsolta, hogy öltöztessék át a lányt. Négy szolgáló sürgött-forgott a hercegnő körül: begöndörítették és megigazították a haját, hófehér batisztinget, majd arra egy ruhát adtak rá. A császár elégedett volt a látottakkal.
– Találunk neked vőlegényt! – mondta vidáman V. Károly.
Kérő nem akadt túl hamar. A császár csak 1530-ban kapta meg II. Federico Gonzaga mantovai őrgróf beleegyezését a Júliával kötendő házassághoz. A gőgös fiatalember nem rejtette véka alá, hogy Júlia nem nyerte el a tetszését – a lány nem volt szépség, ráadásul néhány évvel idősebb is volt nála. V. Károly azonban hercegi rangra emelte Federicót. Ezért aztán egymás tenyerébe csaptak.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: