„Milyen gyönyörű fiú! – kiáltott fel a császár. – Valakire emlékeztet!” Szegény Sporus nem tudta, hogy Nero ezen szavai megváltoztatják majd a szegény ifjú életét, a külsejét, sőt még a testét is…
Az anyja egyszerű rabszolganő volt. A gyönyörű asszony nem tudni, kitől esett teherbe, és 49-ben fiút szült. A rabszolganő gazdája csak örült: egy újabb rabszolga ugyanis lehetőséget jelentett az extra pénzkeresésre.
A fiú növekedett, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdája igen jó fogást csinált. Az ifjú ugyanis elképesztő szépséggel volt megáldva: tökéletes arcovál, telt ajkak, hosszú, világos haj. A fiú külsejét még az elismert római szépségek is irigyelték, a férfiak pedig csodálkozva bámultak utána az utcán.
Az utcán az ifjú rabszolgát elkezdték Sporusnak (Sporos) nevezni, ami fordításban „magot”, „vetőmagot” jelent.
Sporus nem sokáig maradt előző gazdájánál: az ifjú olyan népszerű lett Rómában, hogy maga Néró is felfigyelt rá. A császár elvette a rabszolgát korábbi urától, és a saját kegyencévé tette. Különleges kegye jeléül Néró felszabadította Sporust, vagyis szabad emberré nyilvánította.

Sporus a Római Birodalom névviselési szabályainak megfelelően megkapta utolsó, felszabadítása előtti urának elő- és családnevét, így lett belőle Nero Claudius Sporus.
Annak ellenére, hogy Sporus felszabadított lett, Néró továbbra is maga mellett tartotta kegyencként, és azt mondogatta, hogy a fiú hasonlít a feleségére, Poppaea Sabinára.
Néró imádta a feleségét. Poppaea Sabina fényűzésben élt, és aktívan részt vett az államügyek intézésében.

Azonban 65 nyarán Néró és a terhessége vége felé járó Poppaea összevesztek. A fiatal asszony azt vetette férje szemére, hogy túl sok időt tölt a lóversenyeken. Néró dührohamot kapott, és belerúgott a feleségébe.
Poppaea Sabina néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Néró, felismerve tettének súlyát, rettenetesen szenvedett. Istennővé nyilvánította feleségét, megparancsolta, hogy balzsamozzák be a testét, és helyezzék el a császári mauzóleumban.
Lelki gyötrelmeinek enyhítésére Néró úgy döntött, mielőbb újra megnősül. Már 60 óta volt egy állandó szeretője, Statilia Messalina, Marcus Vestinus Atticus konzul felesége.
Hogy elvehesse Statiliát, Néró letartóztatta Atticust, aki erre öngyilkos lett.
Az új házasság nem hozott enyhülést Nérónak. Statilia gyönyörű volt és romlott, akárcsak rokona, Valeria Messalina, de nem tudta csillapítani a császár veszteség okozta fájdalmát. Néró továbbra is Poppaea Sabina után sóvárgott, és egyre többet foglalkozott kegyencével, Sporusszal. Döbbenetes volt, mennyire hasonlított az ifjú az elhunyt császárnéra!

A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: