Hadd kezdjem azzal, hogy már születéskor is rengeteg gyerek meghalt. Gyakran az anyjukkal együtt. És ez egyáltalán nem csak a szegény családokban volt így, hanem a jómódúaknál is.
A gyógyászat katasztrofális állapotban volt, a gyermekágyi láz pedig mindennaposnak számított. Ezért a 12-13. században az újszülöttek harmada az első pár hónapban meghalt.
De még ha meg is született egy gyerek, gyakran akkor is betegeskedett, mert az anyja gyenge és kimerült volt a nehéz munkától. Ráadásul, ha az anya parasztasszony volt, a szülés után hamar vissza kellett mennie dolgozni a földre.
A gyereket ilyenkor vagy szoros pólyába tekerték (ami nagyon akadályozta a fejlődését) és magukkal vitték. Vagy otthon hagyták, ahol mondjuk kiesett a bölcsőből és megsérült. Ezek mind rontották a kicsi túlélési esélyeit.
És persze ott voltak a járványok is, amelyek folyamatosan sújtották a középkori embereket. A pestistől a fekete himlőn át a lepráig. Nyilvánvalóan leginkább a gyerekek voltak kitéve ezeknek a betegségeknek.
De még ha egy gyerek erősnek is született, akkor sem úgy bántak vele, mint ma, amikor a gyerek gyakorlatilag az egész család „királya”. A középkorban a gyerekek csak „kis felnőttek” voltak, akik még nem tudtak teljes értékűen dolgozni a társadalomért.
Ezt az emberek gyerekekhez való hozzáállása is tükrözte: egyértelműen lenézték őket. Ráadásul úgy voltak vele: minek kötődni egy gyerekhez, ha úgyis bármikor elveszítheted? A mai anyák haja az égnek állna ettől.
De mivel a családokban sok gyerek volt – egymás után születtek – ezért aztán nem igazán sajnálták, szerették vagy becsülték a gyerekeket. „Ha Isten elviszi, majd csinálunk másikat.” Gyász sem volt a gyerekek után, úgy kb. 10 éves korukig.
Egy gyerek, különösen egy fiú, a középkorban még mindig elég nagy munkaerő. Még ha kicsi is. De már potenciális kenyérkereső a család számára.
A középkori gyerekek már 3-4 évesen megtanulták a házimunkát, a kisebb testvérek felügyeletét, az állatok etetését. Ötévesen pedig már a földeken dolgoztak. Nem véletlen, hogy manapság is szeptember 1-jén kezdődik a tanév. Ma a gyerekek a nyári szünetet pihenéssel és szórakozással töltik, de a középkorban a gyerekeket nyáron keményen dolgoztatták, munkára fogták őket.
Egy másik, a középkorhoz szorosan kapcsolódó dolog az időről időre visszatérő, súlyos éhínség volt. Éhínség idején az emberek megpróbáltak megszabadulni a legidősebbektől és a legfiatalabbaktól is. Innen erednek azok a régi német mesék is, mint például a Jancsi és Juliska, ahol a szülők az erdőbe viszik a gyerekeiket…
És persze a középkori Európában folyamatosak voltak az ellenséges támadások is. A vikingek portyáitól kezdve az arabok, mongolok vagy törökök betöréseiig. A menekülő szülők pedig könnyen maguk mögött hagyták a gyereküket a felgyújtott házban.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
