Matthew naponta elvitte testvéreit a házukhoz közeli tengerpartra, hogy ott várják a szüleiket, amíg egy nap már nem akartak menni.
Amikor Matthew mindössze nyolcéves volt, szülei, Sarah és Connor úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak hármas ikreket. Szüleik elhagyták őket, miután rájöttek, hogy nem tudnak három egykorú gyermeket felnevelni.
Sarah abban az árvaházban dolgozott, ahol a három gyereket otthagyták. Nagyon kötődött hozzájuk, és nem akarta, hogy elváljanak egymástól, ha más örökbefogadja őket.
Beszélt Connorral a három gyerek örökbefogadásáról, és ő beleegyezett. Úgy szerették őket, ahogyan Matthew-t is, és ugyanúgy nevelték őket.
Sajnos, amikor a hármasikrek hatévesek lettek, lassan kezdték megérteni az örökbefogadás fogalmát. Megértették, hogy Sarah és Connor nem a biológiai szüleik, és elkezdtek eltávolodni tőlük.
Az egyetlen személy, akihez a hármasikrek kötődtek, Matthew volt. Bár Matthew mindent megtett, hogy testvérei megértsék, hogy a szüleik jót akarnak, ők eltökélték, hogy a biológiai szüleik egy nap visszajönnek értük.
Ez az ötlet azután jött, hogy a hármasikrek egy nap egy régi levelet találtak az árvaházból hazavitt holmik között. A levélben az állt, hogy a szüleik elhajóztak egy hajóval, de egy nap majd visszatérnek. A szüleik arra kérték az árvaházat, hogy vigyázzanak a gyerekeikre, mert egy nap majd visszatérnek hozzájuk, és boldog életet élnek.
Mióta felfedezték ezt a levelet, a hármasikrek szembesítették Sarah-t és Connort az örökbefogadásukkal kapcsolatban. Azt mondták, hogy jobb nekik az árvaházban, hiszen így a szüleik könnyen megtalálhatják őket.
Matthew-nak azonban volt egy ötlete. A családjuk közvetlenül a tenger mellett lakott, ezért megpróbálta meggyőzni a testvéreit, hogy a vízparton várják meg, amíg a szüleik visszatérnek. „Várjunk minden nap a parton. Így azonnal észrevesznek majd!” – javasolta.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
