Észak-Korea a világ egyik legelszigeteltebb országa, ahol a titokzatosság fátyla a közlekedési ágazatot is beborítja.
Észak-Korea autóipara kétségkívül „egyedülálló”, ez pedig jól tükrözi az állam politikai és gazdasági realitásait.
Beszéljünk részletesebben az autótípusokról, az autópark szerkezetéről és a közlekedés használatának sajátosságairól a korlátozások közepette.
Korlátozott hozzáférés az autókhoz
A magánautó Észak-Koreában ritkaságnak számít. Az ország lakóinak többségének egyáltalán nincs lehetősége járművet birtokolni a magas költségek, a szigorú korlátozások és az állami ellenőrzés miatt.
Az autók főként állami szervezetekhez, a hadsereghez, valamint a pártelit egy meglehetősen szűk köréhez tartoznak.
Egy átlagos állampolgár számára a saját jármű elérhetetlen luxus marad.
Az országon belüli közlekedés főként kerékpárral, gyalog vagy tömegközlekedéssel – például buszokkal és vonatokkal – történik.
Hazai gyártású autók
Észak-Koreának vannak saját vállalatai, amelyek autógyártással foglalkoznak.
Az ország fő autógyártója a „Phenjani Autógyár” (Pyeonghwa Motors) vállalat, amelyet egy dél-koreai céggel együttműködésben hoztak létre.
Annak ellenére, hogy Észak-Korea és Dél-Korea között megszakadtak a kapcsolatok, a közös vállalat néhány évig még működött, korlátozott számú autót gyártva.
A Pyeonghwa Motors választékában személyautók, teherautók és terepjárók szerepeltek.
A legismertebb modellek közé tartozik a „Hwiparam” (hasonló a Daewoo Matizhoz) és a „Junma” (amely a Mercedes-Benz E-osztályon alapul).
Ezeket az autókat kis szériában gyártják, és fő felhasználóik továbbra is az állami szervek.
Más vállalatok is gyártanak autókat, azonban a technológiai színvonaluk jelentősen elmarad a világszínvonaltól.
Például a gyárak elavult berendezéseket használnak, a termelés pedig nagyrészt kézzel történik, ami korlátozza a gyártási volument.
Importált autók
A szigorú nemzetközi szankciók ellenére az autók importja Észak-Koreába folytatódik.
Phenjan utcáin olyan márkájú járműveket is lehet látni, mint a Mercedes-Benz, Toyota, Nissan és Volkswagen.
Ezek az autók főként Kínán keresztül vagy nem hivatalos utakon jutnak be az országba.
Különleges helyet foglalnak el az országban a kínai autók. A két ország közelségének és politikai kapcsolatainak köszönhetően ezek váltak az új autók fő forrásává Észak-Koreában.
Például a FAW, Dongfeng és Geely autókat aktívan használják mind az állami szervek, mind a magánfuvarozók.
Katonai és speciális járművek
Észak-Korea autóparkjának jelentős része a hadsereg és a kormány tulajdonában van. A hadsereg régi szovjet teherautókat és a modern kínai megfelelőiket egyaránt használja.
A hivatalos eseményeket kísérő autókonvojokban gyakran láthatók luxus limuzinok, amelyek az ország „presztízsét” szimbolizálják.
Érdekes továbbá a speciális célú géppark is, mint például a mezőgazdasági célokra használt buszok és teherautók.
Ezek a járművek gyakran egyszerű, de funkcionális kialakításúak és hazai gyártásúak.
Tömegközlekedés
A tömegközlekedés kulcsfontosságú szerepet játszik minden észak-koreai életében. A fő közlekedési módok az autóbuszok, trolibuszok és a metró.
Érdekes, hogy sok busz és trolibusz a Szovjetunióból és Kínából behozott, átalakított régi jármű.
A phenjani metró, bár fényűzőnek tűnik, csupán a főváros lakosságának kis részét szolgálja ki.
Az ország többi részére inkább a buszok és a helyközi vonatok jellemzőek, amelyek meglehetősen gyakran túlzsúfoltak.
Alternatív közlekedési módok
Az autókhoz való korlátozott hozzáférés miatt sok észak-koreai kerékpárral közlekedik.
Ez a közlekedési mód nemcsak a legtöbb lakos számára elérhető, hanem környezetbarát is, ami összhangban van a kormány által hirdetett önellátás eszméjével.
A kerékpárokat városokban és vidéken egyaránt használják, és gyakran ez az áruszállítás elsődleges módja.
Az autók Észak-Koreában elsősorban a társadalmi státusz és az államrendszer tükrei. Míg az elit és az állami szervek rendszeresen használnak autókat, a lakosság többsége kénytelen beérni kerékpárral vagy a tömegközlekedéssel.
A nemzetközi szankciók okozta korlátozások pedig csak tovább súlyosbítják a helyzetet. Észak-Korea infrastruktúrája rendkívül hasonló az ország zárt rendszeréhez, vagyis ötvözi az elavult technológiákat, az állami ideológiát és a ritkán felbukkanó modern megoldásokat.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
