Az áramlat fokozatosan mélyül, végül eléri a maximális 4 km-es mélységet. Közben továbbra is gyűjti a felülről beszivárgó vizet.
Vannak azonban olyan paraméterek, amelyekben a Hamza messze elmarad az Amazonastól. A vízhozama csekély ahhoz képest, amit a felszíni „változata” szállít: 3100 köbméter/másodperc az Amazonas 133 000 köbméter/másodpercével szemben. Ez kevesebb, mint 3%.
Mindezt a Hamza felfedezői állítják.
Miért nem nevezhetjük a Hamzát folyónak?
A Hamza fő bukóparamétere a számított áramlási sebesség. Ezt az áramlást csak a legnagyobb jóindulattal és fenntartásokkal lehet áramlásnak nevezni, mert sok gleccser ennél gyorsabban csúszik le a hegyekről.
A Hamza sebessége mindössze 100 méter évente! Ez azzal magyarázható, hogy nincs egyetlen kitaposott medre, amelyen a víz vidáman csobogna és sietne az óceánba ömleni. Továbbra is át kell szivárognia a laza kőzeteken, megkerülve a kemény szakaszokat, vagy utat törnie magának azokban.
És ez csak az egyik oka annak, amiért egy másik brazil geológus, Jorge Figueiredo, miután meghallgatta a Hamza felfedezéséről szóló előadást, gúnyosan követelte: „Először is, a „folyó” szót ki kell húzni a műből – ez egyáltalán nem folyó.”
Először is, Jorge nagyon meglepődött, hogy ilyen tapasztalt kollégák komoly arccal állítják, hogy 4000 méter mélyen édesvíz lehet. Ez ellentmond annak, amit a bolygóról tudunk. A Föld mélyében lévő víz a legmagasabb fokon ásványosított, mert szoros kapcsolatba került a különböző összetételű kőzetekkel. Minél mélyebbre megyünk, annál sósabb.
Másodszor, Jorge arra a következtetésre jutott, hogy az, hogy a Hamza az Atlanti-óceánba ömlik, erősen kétséges. Az Amazonas-medencét elfoglaló mélyedés nem homogén felépítésű. A laza kőzetek, amelyeken keresztül a víz átszivároghat, és a kemény tömbök, amelyek egy cseppet sem engednek át magukon, váltakoznak. És nem biztos, hogy a Hamzának mindig sikerül ügyesen megtalálnia a kerülőutakat.
Azt, hogy víz lehet az Amazonas alatt, senki sem vitatja. A jelenléte ott teljesen beleillik a bolygóról alkotott mai ismereteinkbe. De a Hamzáról beszélve a kutatók ma már a „lassan mozgó víztartó réteg” (nedvességet tartalmazó üledékes kőzet-szivacs) vagy a „feltételezett földalatti áramlás” meghatározásokat használják. Valószínűleg ezek csak vízzel telített területek, ahol a víz valahogyan elmozdul.
Maga Valija Hamza is egyetértett azzal, hogy „ez nem folyó a szó hagyományos értelmében”. És megígérte, hogy hamarosan bemutatja az új kutatások eredményeit. Ennyiben maradt a dolog. A „Hamza földalatti folyó” felfedezéséről szóló hírt egyetlen tudományos folyóirat sem említette, ami sokat sejtet. Viszont a média, amely imádja az ilyen felfedezéseket, világszerte elterjesztette a „folyóról” szóló hírt.
Mindenesetre az Amazonas és a Hamza kiváló példa arra, hogy két víztest hogyan másolhatja egymást a különböző szinteken.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
