A népszerűség olyat robbant, hogy a cég forgalma évről évre megháromszorozódott!
De minden jónak vége szakad egyszer. A franciák „elfogytak” Vietnámban: pontosabban mind elmenekültek, miután az ország a szocializmus építésének útjára lépett, és 1954-ben minden vállalatot államosítottak.
A Vietnám és a Szovjetunió közötti szoros barátság idején az ország gigantikus mértékű segítséget kapott pénz és nyersanyagok formájában. Ezt a segítséget valahogy – legalább a látszat kedvéért – viszonozni kellett. És ekkor Vietnámnak eszébe jutott a hagyományos orvoslása és a Vietnámi balzsam sikere.
Meglepő módon ezúttal is bejött a számításuk, a balzsam elképesztő népszerűségre tett szert. Mivel egyike volt a kevés elérhető és hatékony, ilyen típusú készítményeknek, pillanatok alatt meghódította a piacot.
A hatalmas keresletet látva a szovjet Egészségügyi Minisztérium megvásárolta a gyártási licencet. A gyógyszergyárakban már szovjet márkanév alatt kezdték gyártani, de megtartották az eredeti Vietnámi balzsam elnevezést, és ami a legfontosabb: az eredeti összetételt és a tégely jól ismert dizájnját.
A balzsam (vagy ahogy hívták: Zvjozdocska) egyedisége az illóolajokon alapuló, rendkívül erős összetételében rejlett:
- a mentol hűsítő érzést adott;
- a kámfor irritáló és „figyelemelterelő” szerként hatott;
- az eukaliptuszolaj fertőtlenített és könnyítette a légzést;
- a szegfűszegolaj melegítő és fájdalomcsillapító hatással bírt;
- a borsmentaolaj frissített és tonizált;
- a fahéjolaj pedig melegítő hatást váltott ki.
Mindezek révén sikerült egyesíteni az egyesíthetetlent: létrejött egy szer, ami mindenre jó. A szovjet áruhiány idején a kenőcs eleve népszerűségre volt ítéltetve. A gond csak az, hogy a balzsam hagyományos felhasználási módja valójában kicsit más volt.
Bár ez igazából nem is akkora probléma: ha mi így használjuk, hát így használjuk. A franciák is egy kicsit túlgondolták a dolgot. De valójában mindenkit a balzsam megalkotója, Trinh Van Bo vitt tévútra.
Hiszen a fejfájás és szúnyogcsípés elleni balzsamjához azt a hagyományos vietnámi receptet vette alapul, amit a helyiek egészen másra használtak… mégpedig fogkrémnek.
Igen, jól olvastad: a kámfor, a menta és az egyéb illóolajok keverékét a vietnámiak a fogszuvasodás megelőzésére használják. A falvakban minden reggel felkeltek, és olyan pálcikákkal tisztították a fogaikat, amelyekre ennek a „balzsamocskának” a pontos mását kenték.
És most még jobban meg fogsz lepődni: ezt a balzsamot a mai napig árulják fogkrémként Vietnámban, az illata és az íze pedig pontosan ugyanolyan, mint a Vietnámi balzsamé.
Egyetlen dologban tér el: Vietnámban a fogtisztító szerhez krétát is kevernek. Trinh Van Bo érdeme annyi volt, hogy kivette a krétát az összetevők közül, és csak az olajokat hagyta meg, így vált a szer külsőleg alkalmazható kenőccsé. Ennyi a legendás Vietnámi balzsam titka.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
