Mindenki ismeri a szagát, de az eredetét senki sem.
Egy témába vágó klasszikus vicc:
Elsősegély-előadás az egyetemen, belép a terembe egy késve érkező hallgató. A professzor azonnal nekiszegezi a kérdést:
– Kedves barátom, nevezze meg az univerzális elsősegélyszert!
– A Vietnámi balzsam!
– Helyes! És milyen esetekben hatástalan?
– Ha üres a tégely.
Nincs olyan ember Közép- és Kelet-Európában, aki élt a szovjet időkben, és ne ismerné ezt a kis piros, arany csillagos tégelyt. A Szovjetunióban akkora volt a népszerűsége, hogy… most ne nevess, ez tényleg igaz… része volt a szovjet különleges erők (Szpecnaz) alapfelszerelésének is. És amikor erről az amerikai titkosszolgálatok tudomást szereztek, ők is elkezdték rendszeresíteni az elsősegélycsomagjaikban, hatalmas összegekért vásárolva a szocialista Vietnámtól.
Szóval, ha a szovjet kommandósoknak ott lapultak a felszerelésükben ezek az aprócska tégelyek bevetés közben, akkor mondanom sem kell, hogy akkoriban minden anyuka házi patikájában is ott figyeltek.
Mindenkinek volt ilyenje.
Ez volt az univerzális csodaszer mindenki számára, minden bajra!
Igaz, néha előfordultak baklövések, amikor olyan esetekben is használták, amikor egyáltalán nem lett volna szabad. Például kígyómarásra, égési sérülésekre, és így tovább. De mivel nem volt modern választék, az emberek azt használták, ami épp kéznél volt. Márpedig a 4 grammos tégely MINDIG kéznél volt!
A Vietnámi balzsamot – vagy eredeti vietnámi nevén a Cao Sao Vàng-ot – egy Trinh Van Bo nevű homeopata találta fel, aki – minő meglepetés – szintén vietnámi volt, és Vietnámban élt. De viccet félretéve: Trinh Van Bo csupán alapul vett a csodaszeréhez egy hagyományos vietnámi receptet, amelyet régóta készítettek a hazájában, és arra használtak, hogy…
MOST MÉG NEM MONDOM EL, LEGYEN EGY KIS TÜRELMED, LEJJEBB KIDERÜL.
Maga a homeopata azonban fejfájás és általános gyengélkedés ellen használta. Ez még 1916-ban történt. A szer pedig annyira népszerűnek bizonyult, hogy Trinh úgy döntött, saját gyógyszeripari céget alapít.
És láss csodát, az üzlet beindult!
Még jobban felpörögtek az események, amikor Trinh francia befektetőket talált, akik komoly tőkét invesztáltak a kis üzemébe, és sikerült a szert praktikus csomagolásba tölteniük: abba a bizonyos apró, 4 grammos bádogtégelybe.
A hatalmas bödönökben tárolt por helyett (amiből a helyi füvesemberek adagolták a szer pontos mását) a franciák kényelmes tárolóedényt adtak az emberek kezébe. Ez már ellenállt a jellegzetes vietnámi párának és nyirkosságnak is. Ráadásul jelentősen megváltoztatták a felhasználási javallatokat.
Míg maga a vállalkozó, Trinh úgy vélte, hogy a szer fejfájásra és általános rosszullétre való, a franciák azt javasolták, hogy pozicionálják át szúnyogcsípés és muslicák elleni szernek. Amiből Vietnámban aztán tonnaszámra akad minden négyzetkilométeren.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
