Minden otthonnak megvan a maga központi helye, az a pont, amit az élet középpontjának tekintenek.
Emlékezz csak vissza, régebben még azoknál is, akik lakásban laktak, az élet központja a nappali volt, ahol a tévé állt. A híradó, egy focimeccs vagy a filmnézés mellett teltek a meghitt családi esték.
Amikor megjelentek a kertes házak, a tévé előtti élet értelmét vesztette. Most van, aki a telkén tölti az idejét, szeretettel dédelgetve virágágyását vagy üvegházát.
Néha egészen mulatságos esetek is előfordulnak. Egyik munkatársam kapott az apjától egy befejezetlen téglaépítésű házat, amely méreteiben alig maradt el a Tádzs Mahaltól. Az öreg egy 90-es évekbeli vállalkozó volt, ezért a házat AZ ÖSSZES PÉNZÉBŐL építette. Így végül a (tervek szerint) kis házikóból egy 720 négyzetméteres családi fészek lett, trónteremnek beillő nappalival, biliárdszobával, könyvtárral, 4 hálószobával, 3 vécével, szaunával és egy hatalmas, 42 négyzetméteres konyha-étkezővel.
Szóval, az ürge kiélte magát. De a biznisznek hamarabb befellegzett, minthogy a ház elkészült volna, az apa visszaköltözött egy lakásba, a családi kastélyt pedig a fiának ajándékozta, mondván, hátha majd te talpra állsz és befejezed.
Nos… a fiú eleinte szinte a tenyerén hordozta az apját a nagylelkű ajándékért. Emlékszem, egyszer meghívott, hogy tanácsot kérjen tőlem építkezési ügyekben, és büszkén mutogatta a palotát: itt lesz a szaunám, itt a biliárd a barátoknak, ide meg egy projektoros házimozit csinálok.
A második évre világossá vált, hogy a házat legalább minimálisan lakható állapotba hozni csak akkor lehetne, ha saját olajkútja lenne. Ennek hiányában… a fiú az egész házba beszereltette az ablakokat, tetőt húzatott rá, ő maga pedig az alagsorban lakik, ahol van szauna, fürdőszobás vécé, két kisebb hálószoba és persze a konyha.
Kérdezem tőle:
- Nem akarod befejezni az építkezést?
- Ugyan már, nekem ez bőven elég. Hazajövünk a munkából, eszünk, aztán megyünk aludni.
Érdekes, hogy a valamivel kisebb házakban is minden a… konyhában összpontosul. Ma már nincsenek különösebben nagy nappalik, általában a ház központja az a hely, ahol a család munka vagy iskola után összegyűlik, és ez bizony a konyha!
A konyha-étkező a saját házukban élő családok közel 90%-ának ma már a legfőbb központja. És nemcsak nappal, az éjszakai hűtőfosztogatást sem törölte még el senki. Itt lehet nagy társasággal teázgatni, kibeszélni a híreket a szomszédokkal, lógni a különféle közösségi oldalakon, vagy éppen alaposan kifaggatni a kedvenc csemetét, aki valamit elrontott a suliban.
Szóval, nem félek kimondani, a konyha a mindenünk!
Minden modern konyhának, akármilyen stílusú is legyen, elengedhetetlen tartozéka a páraelszívó. Teljesen mindegy, hogy falusias stílusú konyhád van, Provence, loft, vagy éppen őrült high-tech csupa polírozott fémből – a páraelszívó az, ami minden konyhában közös.
Mindenki pontosan tudja, hogy ez a meglehetősen egyszerű szerkezet nemcsak díszítőelem, hanem nagyon is hasznos, gyakorlati funkciót tölt be: eltávolítja a levegőből a különféle szagokat, a zsírt, a korom- és egyéb szennyeződéseket.
Működési elvük szerint kétféle típusuk van:
- keringetős, amikor a páraelszívó valójában nem is elszívó, hanem inkább egy légtisztító, amely átáramoltatja a levegőt egy zsírszűrőn és egy aktívszén-szűrőn, majd visszavezeti azt a helyiségbe;
- és a tényleges elszívó, ami semmit nem tisztít, egyszerűen csak kiszívja a szennyezett levegőt a helyiségből, és kipenderíti az utcára… hadd szagolja más.
Az első típusról nem tudok sok jót mondani, mivel sokkal több a macera a szűrőkkel, mint amennyi valódi hasznot és kényelmet nyújtanak, ráadásul bármennyire is tisztítod a levegőt, az sosem lesz tökéletesen tiszta.
Ami pedig a második típust, a kültérbe kivezető elszívókat illeti, nos, azokkal a problémák… még nagyobbak!
Lényegében ezek nagyon kezdetleges szerkezetek, silány minőségű fémből összetákolva (gyakran ilyen „sufnituning” stílusban), ahol a rács mögött két pislákoló izzó és egy termetes ventilátor bújik meg. Ez az, ami valójában kipenderíti a szennyezett levegőt a házból.
Egy ilyen páraelszívó bekötése pofonegyszerű: felakasztod a falra, a ventilátorba becsatlakoztatsz egy gégecsövet vagy egy szellőzőcsövet, a villásdugót pedig bedugod a konnektorba.
Kész is, látszólag semmi bonyolult, semmi probléma, élj boldogan és élvezd!
Hát egy frászt!
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
