Valószínűleg a pszichózisok kialakulásának kockázata az utódoknál az ő génjeinek „köszönhetően” jelent meg.
Francisco Pradilla: „Johanna férje sírjánál”.
A rendellenesség enyhe jelei megfigyelhetőek voltak fiánál, a már említett V. Károlynál, és unokájánál, II. Fülöpnél is. II. Fülöp négyszer nősült meg, és mindegyik feleségét túlélte.
Feleségei sorában volt portugáliai Mária (unokatestvér), az angol királynő, Tudor Mária (apja unokatestvére), Valois Erzsébet, és végül az osztrák császár lánya, Anna (az ő unokahúga).
Nem sokkal később II. Fülöp unokatestvére örököst szült neki, Don Carlost, akinél már gyermekkorától kezdve szadisztikus hajlamok mutatkoztak. A kortársak elmondása szerint a trónörökös az utcákat járta fiatal lányokat keresve, akiket aztán megkorbácsoltatott.
Spanyolország nagy szerencséjére Don Carlos nem jutott trónra, ugyanis II. Fülöp cselekvőképtelenné nyilvánította és megfosztotta trónöröklési jogától. Az infáns ezért meggyűlölte az apját. Egy sikertelen lázadási kísérlet után Don Carlost kastélyfogságba zárták, ahol hat hónappal később elhunyt.
Alonso Sánchez Coello: „Don Carlos”.
II. Fülöp következő örököse III. Fülöp lett, aki Ausztriai Margitot vette feleségül. Ezúttal már nem volt olyan közeli a rokonsági fok, hiszen az apáik „csupán” unokatestvérek voltak. 🙂
Ebben a házasságban nyolc gyermek született, de csak öten érték meg a felnőttkort. Legidősebb lányuk, Ausztriai Anna, XIII. Lajos francia király felesége lett.
A spanyol Habsburgok azonban nem riadtak vissza a vérfertőző házasságoktól. Az 1516 és 1700 között kötött házasságok szinte kivétel nélkül rokonok között köttettek. Ennek következtében a korona mellett generációról generációra öröklődtek a recesszív gének is, amelyek aztán veleszületett rendellenességekhez vezettek.
És míg I. Fülöpöt „szépnek” nevezték, utódját, a dinasztia utolsó spanyol trónon ülő képviselőjét, II. Károlyt már „rút”-nak titulálták, és sokan úgy vélték, hogy boszorkányok rontották meg.
Ráadásul epilepsziás rohamoktól is szenvedett, és a fejlődésében is visszamaradt: négyévesen kezdett beszélni, nyolcévesen járni, és csak tízéves korában tanult meg olvasni. Rendellenes harapása és a túlságosan nagy nyelve, amely szinte teljesen betöltötte a száját, lehetetlenné tették számára a normális evést és az érthető beszédet.
A király még mai mércével mérve is tekintélyes, 192 cm magas volt, de testfelépítése aránytalan volt. Szegény király 38 évesen, gyermektelenül halt meg, mivel egyik feleségével sem sikerült örököst nemzenie…
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
