A volt rabszolgák, amikor elnyerték a szabadságukat, ezt úgy értelmezték, mint egy jelet arra, hogy többé nem kell dolgozniuk. És ez a káros gondolat a mai napig erősen tartja magát a legtöbb átlag haiti fejében… A haitiak 80%-a ma munkanélküli – de ami még rosszabb, sok haiti rendkívül büszke is erre a tényre, és meg sem próbál elhelyezkedni.

A haiti mentalitás egy másik veszélyes tulajdonsága, ami véleményem szerint szintén az őseik rabszolgasorban elszenvedett megaláztatásából maradt meg. A haitiak még a legkisebb sérelmet is rendkívül fájdalmasan élik meg. Egyáltalán nem tudnak megegyezni – sem egymással, sem a szomszédaikkal. A legkisebb okból is szörnyű botrányokat csapnak.
A haitiak még generációk múltán is úgy tekintenek az országukra, mint egykori rabszolgaketrec, ahol bármi értelmes dolgot csinálni szégyen és gyalázat. Csak lopni vagy menekülni lehet innen. Miközben a szülőföldjükön kívül a haitiak gyakran képesek szép sikereket elérni az életben. Például Franciaországban ismert futballistákká, teniszezőkké válnak.

A dominikaiak viszont tipikus mulattok. Vagyis a fekete bőrű rabszolgák és a fehér európai telepesek harmonikus keveréke, egy kevés indián génnek megspékelve. Úgy mondanám – a dominikaiak minden oldalról a legjobbat vették át. A számítást, és azt a képességet, hogy ne balhézzanak apróságokon. Úgyhogy most elég jól élnek.
Eszembe jutott egy érdekes példa erre. A haiti diktátor, Papa Doc, semmi másra nem gondolt, csak a zsebei tömködésére. A szintén nagyon kegyetlen dominikai diktátor, Trujillo, viszont megengedte magának például, hogy törődjön az ország gazdaságával. Megtiltotta az erdőirtást, ösztönözte az európai szakemberek beáramlását.

A haitiak megkapták az egykori ültetvényesek földjét. Felosztották egymás között, aztán a gyerekeik között, azok meg a saját gyerekeik között… Végeredményben az egész haiti gazdaság fokozatosan lecsúszott apró parcellákra, amelyek gazdasági szempontból teljesen kilátástalanok.
Ez a mai napig komoly nyomokat hagy.
Például, ha felülről nézzük a szigetet, tisztán látszik, hogy a nyugati, haiti oldal sokkal „kopaszabb”, mint a keleti. Vagyis a haitiak kényszerűségből szinte az összes erdőt kivágták tüzelőanyagnak. Ez talajerózióhoz, a terméshozamok csökkenéséhez vezetett. Pedig Hispaniola nyugati részén a talaj hegyvidéki – vagyis eleve rosszabb, mint a keleti.
Ezzel szemben a dominikaiak a sziget saját részén teljesen betiltották a fakitermelést. Vagyis a föld itt sokkal termékenyebb maradt.

Persze a déli föld a mai napig sok kincset ad a haitiaknak. Például banánt, narancsot, meg kakaót és kávét. Érdekes módon cukornádat Haitin ma már szinte egyáltalán nem termesztenek – talán csak egy kicsit, a rumhoz. A szóbeszéd szerint a helyiek egyszerűen azért nem termesztenek cukornádat, mert az túlságosan emlékezteti őket a gyarmati múltra.
Nos, ezért ilyen szegény Haiti. A lakosság pedig fokozatosan szivárog el legális és illegális vendégmunkásként a szomszédos Dominikai Köztársaságba. Vagy pedig végleg áttelepülnek az Államokba. Minden lehetséges módon.

A haitiak egyébként babonásak is, és sokan hisznek a természetfelettiben. Azt beszélik, hogy az országukat valamilyen átok sújtja, és ezért vannak eleve reménytelen szegénységre kárhoztatva.
Ez persze a létező legkényelmesebb magyarázat és kifogás arra, hogy miért nem próbálnak változtatni a helyzetükön, nem gondolod?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: