A rádió adóvevők gyártásában szerzett nagy tapasztalat jó szolgálatot tett a vállalatnak: a Motorola nyerte meg a NASA tenderét a holdprogram űrhajóinak adó-vevő berendezésekkel való ellátására. És ha már így alakult, azonnal el is kezdte gyártani az „Astronaut TV” (asztronauta tévé) elnevezésű televíziómodellt.
A holdprogramban való részvételükkel a cég még sokáig dicsekedett a reklámjaiban.
A mobilkommunikációs berendezések fejlesztése az USA-ban közvetlenül a második világháború befejezése után kezdődött – a katonai rádióberendezések gyártói polgári piacot kerestek termékeiknek. Chicagóban kísérleti jelleggel autókba telepített rádiótelefon-hálózatot indítottak.
Ezek elektroncsöves rádiótelefonok voltak, amelyeket a telefonvonalhoz csatlakoztattak. Minden készüléknek saját frekvenciára volt szüksége, és nagyon gyorsan kevés lett a szabad csatorna az éterben. A „mobil”telefon több dobozból állt, amelyek az egész csomagtartó teret elfoglalták.
A tréfamesterek azt mondogatták, hogy ez egy kéthívásos telefon: az első hívás még az üzleti ügyintézésé, a másodikkal viszont már csak autómentőt érdemes hívni, mert a telefon lemerítette az autó akkumulátorát.
Csak a 70-es évek elején, a kompakt mikroáramkörök megjelenésével nyílt lehetőség hordozható mobiltelefonok megalkotására.
A cellás rádióhálózaton működő mobiltelefon fejlesztésén sok vállalat dolgozott különböző országokban, de elsőként a Motorola mérnökei alkották meg azt. A fejlesztőcsoport vezetője, Martin Cooper, 1973. április 3-án kezdeményezte az első mobilhívást, méghozzá a legnagyobb konkurensüket, az AT&T vállalatot hívta fel.
10 hosszú év elteltével adta ki az USA kommunikációs bizottsága (FCC) az engedélyt az AMPS szabványú mobilhálózatok kiépítésére. 1983-ban a Motorola DynaTAC 8000X telefon megjelent a boltokban.
800 grammot nyomott, egy teljes feltöltéssel 30 percig lehetett beszélni, utána pedig 10 órás töltésre volt szükség. Még a 3995 dolláros ár sem tántorította el a vásárlókat – a telefon 1983 slágerterméke lett.
Ezzel párhuzamosan fejlődött az olcsóbb kommunikációs mód, a személyhívó (pager) is. A személyhívók kompakttá váltak, és lehetővé vált szöveges üzenetek küldése. Minden országban kitört a személyhívó-láz. Kezdetben a sikeres, közepes szintű üzletemberek státuszszimbóluma volt, de nagyon gyorsan a diákok „játékszerévé” vált.
A mobil- és személyhívó-kommunikáció terén elért sikerek arra ösztönözték a Motorola vezetőségét, hogy belefogjon a világméretű Iridium műholdas telefonhálózat létrehozásába. Az előzetes tervek szerint 77 kommunikációs műholdat kellett volna pályára állítani, ami lehetővé tette volna a Föld nagy részének lefedését. Az üzemeltetés első évére 500 ezer előfizetővel számoltak.
A számítások a 90-es évek elején még helytállóak lettek volna, de 1998-ra, amikor az Iridium hálózatot hivatalosan elindították, a helyzet már gyökeresen megváltozott. A verseny letörte a mobilszolgáltatók díjait, megjelent a nemzetközi roaming. Fél év alatt kevesebb mint 10 ezer előfizetőt sikerült szerezniük, az ebből származó bevétel pedig még a hálózat üzemeltetési költségeit sem fedezte. Az Iridium vállalat 1999-ben csődbe ment.
Az Iridiumba fektetett pénz elvesztése nagyon súlyos csapást mért a Motorola pénzügyi helyzetére. A helyzetet átszervezésekkel és létszámleépítésekkel próbálták orvosolni, de ez csak gyorsította a romlást. A piacvezető Motorolából a piacot csak követni próbáló vállalat lett, ami végzetes hatással volt az eladásokra.
2008-ban a vállalat veszteségei elérték a rekordmértékű 4 milliárd dollárt. A további működés már csak a csődhöz vezetett volna, ezért az egyetlen kiút a vállalat eladása maradt. E célból a céget két részre bontották: Motorola Mobility és Motorola Solutions.
2011-ben a Google megvásárolta a Motorola Mobilityt 12,5 milliárd dollárért. Voltak ugyan ellentmondásos tervek a márka újjáélesztésére, de 3 évvel később a Google négyszer olcsóbban – 2,9 milliárd dollárért – adta tovább a Motorola Mobilityt a Lenovónak. Az értékcsökkenés oka: a Motorola Mobility tulajdonában lévő 15 000 szabadalmat a Google megtartotta magának – ez bizonyult az egyetlen valódi értéknek az egykor hatalmas Motorolában.
Gyakorlatilag egyetlen meggondolatlan befektetés egy globális projektbe elég volt ahhoz, hogy eltűnjön az USA gazdaságának legendás óriása. A Lenovo a megvásárolt gyárakban gyárt ugyan telefonokat, de már csak saját fejlesztésűeket, és az új Moto márkanév alatt. Az egykori Motorola vállalatra már csak egy árva logó emlékeztet a készülékházon.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
