Élete első évei boldogabbak voltak, mint Koku és Kane élete. Jómódú családban született, szerelemből ment férjhez, lánya született, és nem kellett dolgoznia. A nyugdíjhoz közeledve azonban sorozatos szerencsétlenségek érték. Először a lánya betegedett meg és halt meg, majd tíz évvel később a férje is. Egy unokája maradt, de ő sem élte túl Jeanne-t. Az idő múlásával Calment teljesen egyedül maradt. Mire betöltötte a 110. életévét, már nem maradt közeli hozzátartozója.
Egy korábbi lakás-eladási ügylet biztosította számára a gondtalan megélhetést idős korában, de a magány végigkísérte. 110 éves koráig önállóan vezette a háztartását. Amikor ez már túl nehéz lett, egy idősek otthonába költözött. Jeanne Calment az utolsó években hallás- és látásproblémákkal küzdött, nehezen mozgott, de megőrizte tiszta elméjét és jó memóriáját.
Nem szörnyű dolog egy öreg testbe zárva lenni, megőrizve a képességet, hogy megérts mindent, ami történik körülötte? Még egy ilyen kitartó és optimista nő sem volt elégedett ezzel hosszú élettel.
Az ő története egyértelmű példája annak, hogy a hosszú élet hogyan súlyosbíthatja a magányt és a fizikai hanyatlást még azoknál is, akik egyébként pozitívan állnak hozzá.
A 100 éves kort elérve a halál már nem olyan ijesztő, sőt, akár felszabadulásként is felfogható. Meg kell jegyezni, hogy a fent említett hosszú életű nők egyike sem követett különleges diétát, nem végzett aktív testmozgást, és nem rendelkezik semmilyen titkos recepttel a hosszú életre.
Épp ellenkezőleg, a genetika és a körülmények játszottak döntő szerepet. Furcsa módon sokan közülük értetlenül állnak a társadalom hosszú élettel kapcsolatos megszállottsága előtt.
Miért irigylik azokat, akik átlépték a százéves kort? Az öregség gyakran megfosztja az életet az örömöktől. A barátok, testvérek, sőt, még a gyerekek is meghalhatnak. A fizikai függetlenség gyengül, és az ember még az alapvető feladatok elvégzésében is másokra szorul.
Az életöröm elhalványul, és az élet értelmetlenné válik. „Minden jó, de csak mértékkel” – állítják a hosszú életű emberek, akik gyakran emlegetik, hogy legszívesebben korábban távoztak volna az élők sorából.
Talán a tanulság itt nem az, hogy az extrém hosszú életre törekedjünk, hanem az, hogy a nekünk adatott évek minőségére koncentráljunk.
Ahelyett tehát, hogy arra törekednénk, hogy több időnk legyen, próbáljuk meg értelmesen, szeretettel és örömmel megtölteni a napjainkat. Végül is egy jól eltöltött élet sokkal értékesebb, mint egy hosszú, de üres élet.
Te mit gondolsz erről? Szeretnél 100 évig élni? Oszd meg a véleményed a hozzászólásban!
