Ragaszkodott hozzá, hogy a filmet a saját ízlése szerint vágják át, és kivetette azokat a jeleneteket, amelyek elvonták a néző figyelmét más karakterekre – elsősorban a Lance Henriksen és Arnold Vosloo által játszott gonosztevőkre. Pedig ezeket a jeleneteket a rendező, John Woo a kedvencei között tartotta számon.
Nem csoda, hogy a helyzet botrányt okozott – Woo később egy interjúban bevallotta, hogy amerikai debütálása éppen Van Damme nyomásgyakorlása miatt vált kínszenvedéssé. A konfliktusok ellenére a „Tökéletes célpont” üzletileg sikeres volt, világszerte több mint 70 millió dollárt hozott, de Van Damme hírneve ekkor kezdett megrendülni. A stúdiók nehezen kezelhető színésznek tartották, akinek túl nagy az egója és mániákusan kontrollálni akar mindent.
Ennek ellenére 1994-ben kijött az „Időzsaru”, amely komoly kasszasikert aratott: 20 millió dolláros költségvetés mellett 100 milliót hozott. Mint kiderült, ez volt karrierje utolsó nagy dobása. Ezután minden megváltozott.
Szerep a „Street Fighter” című kultikus videojáték alapján készült filmben
A 90-es évek elején Van Damme egyszerre két ajánlatot kapott: szerepeljen a „Mortal Kombat” vagy a „Street Fighter” adaptációjában. A másodikat választotta – a magasabb gázsi (8 millió dollár) és a játék népszerűsége miatt. Abban az időben a „Street Fighter II” milliós példányszámban fogyott, így a választás logikusnak tűnt.
De semmi sem a tervek szerint alakult. A forgatás kaotikus volt: Van Damme eltűnt a helyszínről, túlzásba vitte az alkoholt és a keményebb tiltott szereket, viszonyba kezdett partnerével, Kylie Minogue énekesnővel. A rendezőnek, Steven de Souzának menet közben kellett átírnia a forgatókönyvet, mert a színész egyszerűen nem jelent meg a felvételeken.
A végeredmény egy kifejezetten gyenge film lett – valahol az akciófilm és a karikatúra határán. A kritikusok ízekre szedték. Bár a játék rajongóinak köszönhetően a film nem hozott rosszul a kasszáknál, Hollywoodban Van Damme neve összeforrt a szakszerűtlenséggel és a forgatási balhékkal.
Törvényi és mentális problémák
A „Street Fighter” után megkezdődött sikeres akciósztár-életének lassú alkonya. Van Damme több rendőrségi ügybe is belekeveredett. Letartóztatták családi botrányok és agresszív viselkedés miatt, többször megjárta a rehabilitációs központokat. A későbbi filmjeit pedig a sajtó rendre lehúzta, a bevételek csökkentek, ami miatt a hollywoodi stúdiók egyre óvatosabban kezelték őt a főszerepek kiosztásakor.
A 90-es évek közepén bipoláris zavart diagnosztizáltak nála – ez az állapot részben magyarázatot adott a dühkitöréseire, depressziójára és irracionális döntéseire. Később Van Damme elismerte, hogy ez a betegség a drogfüggőséggel párosulva tette tönkre karrierjét és magánéletét.
Túl volt több váláson, konfliktusokon rendezőkkel és nagy stúdiókkal, anyagi gondokon és hosszú elszigeteltségen. „Egyszer belenéztem a tükörbe, és nem ismertem meg az embert, aki visszanézett rám” – mondta egy interjúban. – „Elvesztettem önmagamat.”
Az utolsó igazi bukás: „Tökéletes katona – A visszatérés”
A „Tökéletes katona – A visszatérés” című filmben való szereplés lett az a fordulópont, amely végleg elvette Van Damme-tól a lehetőséget, hogy a nagyvásznon tündököljön. Az 1992-es sikeres akciófilm folytatása esélynek tűnt arra, hogy visszatérjen a hollywoodi mainstreambe.
De a film megbukott. A mintegy 40 millió dolláros költségvetés és az ismert franchise ellenére mindössze 10,7 millió dollárt termelt az USA-ban, és rendkívül negatív kritikákat kapott. A Rotten Tomatoes-on 58 vélemény alapján 5%-on áll, 2,89/10-es átlagértékeléssel. A Metacritic 100-ból 24 pontot adott rá, ami „általában kedvezőtlen” visszajelzéseket jelent.
A sztori gyenge volt, a harci jelenetek nem voltak meggyőzőek, Van Damme imázsa a mozivásznon pedig már nem vonzotta úgy a nézőket, mint régen. Ráadásul általában véve is kezdett lecsengeni az akciófilmek népszerűsége.
A következmények azonnaliak voltak: a „Tökéletes katona – A visszatérés” bukása sorsdöntőnek bizonyult. A filmet követően a nagy stúdiók (Universal, Columbia, MGM) szerződést bontottak vele, és kénytelen volt áttérni az alacsony költségvetésű, videopiacra szánt projektekre.
Szinte minden későbbi projektje közvetlenül videokazettán, DVD-n vagy streamingen jelent meg – ilyen volt „A hasonmás” (2001) és „A rend” (2001) is –, a mozik helyett.
A gázsija a szerepenkénti átlagos 8–10 millió dollárról néhány százezerre zuhant, és egyre gyakrabban dolgozott Európában vagy Ázsiában.
Az új évezred: visszatérési kísérletek
A 2000-es években a színész megpróbált visszatérni, de már más formátumban. Kis költségvetésű akciófilmekben forgatott, európai és ázsiai projektekben vett részt, 2008-ban pedig a „JCVD” című filmmel hívta fel magára váratlanul a figyelmet, amelyben saját magát alakította: egy megtört, öregedő, válságban lévő színészt.
A kritikusok Van Damme legőszintébb munkájaként értékelték a filmet. Megmutatta, hogy nemcsak rugdosódni tud, hanem drámai szerepet is el tud játszani. A régi sikereket azonban ez sem hozta vissza.
Csak 13 évvel később tűnt fel újra egy nagy hollywoodi blockbusterben, amely világszerte mozikba került: ez volt a „The Expendables – A feláldozhatók 2.” (2012), ahol a főgonoszt játszotta. Bár ez is inkább Stallone kívánságára történt, egyfajta tiszteletadásként az akciófilm-legenda előtt.
Ezután a belga sztár folytatta a kis költségvetésű akciófilmek gyártását – ha a régi csillogás nélkül is, de irigylésre méltó kitartással. Szerepelt sorozatokban („Jean-Claude Van Johnson”, 2016), visszatért a klasszikusokhoz („Lukas”), szinkronizált animációs filmben („Kung Fu Panda 2.”), 2021-ben pedig „Az utolsó zsoldos” című akció-vígjátékban tűnt fel a Netflixen.
De ez is teljes kudarcnak bizonyult.
Hollywoodban Van Damme végleg elesett a hatalmas gázsiktól, a valóban nagyszabású akciófilmektől és projektektől. Így, bár sikerült megőriznie a karrierjét – ha más formátumban is, blockbusterek nélkül –, a filmjein felnőtt nézők tisztelete megmaradt.
Így aztán elmondható, hogy Jean-Claude Van Damme sorsa klasszikus példája annak, hogyan válhat a hírnév átokká, ha az ember maga teszi tönkre a sorsát, és nem tud megbirkózni a hirtelen jött népszerűséggel, a sok pénzzel és a különféle kísértésekkel. Tehetsége, szorgalma és karizmája kiemelte a szegénységből a hollywoodi csúcsra, de a saját jelleme és függősége mindent lerombolt, és onnan már soha nem tudott teljesen visszakapaszkodni.
Ma Van Damme nyugodt életet él, sportol, néha feltűnik egy-egy kis költségvetésű filmben, a rajongók pedig szerte a világon emlékeznek a legjobb alakításaira. De a „Tökéletes katona – A visszatérés” mindörökre az a film marad, amely a „visszafordíthatatlan pontot” jelentette a 20. század egyik legfényesebb akciósztárja számára.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
