Hszü (Xu) kérte, hogy ne borotválják le a fejét, de Momo hajthatatlan volt. Már huszonhat éve vezette a Tiltott Város szolgálólányait, és nem készült kivételt tenni az újonccal.
A császári palotán belül a hagyományokat kérlelhetetlenül betartották. A kínai szolgálólányokra pedig igen szigorú szabályok vonatkoztak.
Kang-hszi (Kangxi) császárnak hatvannégy felesége volt, emellett huszonnégy fia és tizenkét lánya. Ezt a hatalmas családot több száz szolga volt hivatott kiszolgálni. Például csak egyetlen császárné személyes rendelkezésére tizenkét lány állt. Figyelembe véve, hogy némelyikük „szolgálati ideje” lejárt, mások megbetegedtek vagy meghaltak, a Tiltott Városnak rendszeresen szüksége volt új szolgálólányokra.
Tizenhat fiatal szolgálólány
Eljön, hogy kedvedben járjon,
Ha megunod – cseréld le másokra!
(Csü Jüan (Qu Yuan))
Évente tartottak válogatást, és mindig sokan akadtak, akik a császár közeli körébe szerettek volna kerülni. Szorgalmas szolgálatukért megjutalmazhatták vagy előnyösen férjhez adhatták őket. Néha a szolgálólányok bőséges ajándékokat, ékszereket vagy aranyat kaptak. Akkor toborozták őket, amikor a jelöltek még a tizenharmadik évüket sem töltötték be. Úgy vélték, ebben a korban már elég okosak ahhoz, hogy elsajátítsák a számtalan szabályt, és még ideális szolgák „faraghatók” belőlük.
A Tiltott Városon belüli szabályok pedig igencsak szigorúak voltak! Először is, a legkisebb engedetlenséget sem tűrték meg. Másodszor, mindig észben kellett tartani, hogy a palotában ki melyik lépcsőfokán áll a hierarchiának. A császári rezidencián élő nők rangjai igen változatosak voltak. És hatáskörük, valamint jogaik köre szintén. Ezért egy talpraesett szolgálólánynak mindenekelőtt meg kellett tanulnia, „ki kinek a kicsodája”. Nehogy pórul járjon! Hiszen mi lett volna, ha elfelejt meghajolni egy fontos személy előtt?
Az olyan lányok, mint Hszü – akinek a neve fordításban „havat” jelent – legelőször Momónál, a nevelőnőjüknél részesültek képzésben. Tőle kapták a ruhát és a lábbelit is. A palota teljes mértékben ellátta a szolgálólányokat, de cserébe sokat is követelt tőlük. Például még arra is volt külön szabály… hogyan feküdjenek le aludni! Kötelezően az oldalukra fordulva, kinyújtott karokkal. És erre gondosan ügyeltek! Idővel a lányok megtanultak kizárólag így elaludni, anélkül, hogy reggelig megmozdultak volna.
Huszonöt éves korukban választhattak: elhagyhatták a palotát, és a saját kezükbe vehették sorsuk irányítását. Más volt a helyzet, ha olyan szolgálólányokról esett szó, akiket egy gazdag házhoz adtak el. Gyakran a szegény családok folyamodtak ehhez, hogy javítsanak az anyagi helyzetükön.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
