A sikeres és a sikertelen modernizáció közötti különbség néha az egyszerű piaci fölényért folytatott versenyben rejlik.
Egyiptomnak Muhammad Ali Pasa alatt minden esélye megvolt arra, hogy modern, fejlett állammá váljon, de valami mégis rosszul sült el… Nézzük meg, mi is történt.
Amikor Muhammad Ali 1808-ban egyiptomi pasa lett, elhatározta, hogy nyugati mintára alakítja át az országot. Valószínűleg hatással volt rá az oszmán hadsereg tehetetlensége Napóleon csapataival szemben. Megértette, hogy Törökországot csak a brit blokád mentette meg, ami azt jelentette, hogy valami alapvetően megkülönbözteti Európától.
Uralkodása az első akadály – a lázadó elit – elhárításával kezdődött a modernizáció nevében. Ennek érdekében a pasa egy fogadásra hívta össze a palotába az összes mamlukot (az országot irányító katonai elitet), és… különösebb finomkodás nélkül lemészároltatta őket. Ettől kezdve egyértelművé vált, ki a főnök az országban.
Muhammad Ali, Egyiptom uralkodójaként, korábbi ellenségétől, Franciaországtól kért segítséget. Franciaországból építészek érkeztek, akik elkezdték felépíteni az első oktatási intézményeket, az operaházat, és európai szabványok szerint átépíteni Kairót. Szintén Franciaországból jöttek tábornokok és tisztek, akik elkezdték kiképezni az egyiptomi hadsereget. Hajómérnökök rakták le a modern vitorlás flotta alapjait.
A hadsereg különösen hasznosnak bizonyult Muhammad Ali számára. Aktívan segített a szultánnak leverni a közel-keleti felkeléseket, majd később a Görögország elleni harcban is. Cserébe a szultán hatalmas területeket adott neki igazgatásra Palesztinától Kilikiáig, valamint Kréta szigetét. Ez jelentősen megnövelte Egyiptom felségvizeit és természeti erőforrásait, és távlatilag az országot egy pánarab állam központjává tehette volna.
Miből fizették mindezt? A gyapot eladásából fedezett hitelek rendkívül gazdaggá tették Egyiptomot. Ali Pasának egyszerre volt szerencséje és balszerencséje. Uralkodása a gyapot világpiaci árának csúcsára esett, és az angol textilipar az ipari forradalom körülményei között továbbra is rohamosan fejlődött, magas áron vásárolva fel a nyersanyagot a világ minden tájáról.
Ugyanakkor a textíliák világpiaci értékesítésének évről évre növekvő volumene azok árának csökkenéséhez vezetett. Ahhoz, hogy a textilgyártás nyereséges maradjon, fejlett termelési technológiákat kellett bevezetni, de Egyiptomnak sem szakemberei, sem a szükséges felszerelései nem voltak ehhez.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Egyiptom nyereségesen tudta eladni a gyapotot, de a belőle készült textíliák gyártása veszteséges volt. Az ország azzal a kockázattal nézett szembe, hogy a nagyhatalmaktól függő nyersanyag-beszállító marad.
Muhammad Ali egy ravaszabb kiutat talált a helyzetből. Exportvámokat vetett ki a gyapotra, így annak nemzetközi piacokon való értékesítése kevésbé lett jövedelmező. A befolyt pénzt a hadsereg, a flotta és az infrastruktúra fejlesztésére fordította, valamint a gőzgépek behozatalát ösztönözte.
Azzal, hogy mesterségesen csökkentette a gyapot árát a helyi piacokon, a textilgyártást újra nyereségessé tette. Az összes magán textilműhelyt bezáratta, a kézműveseket és mesterembereket pedig állami textilüzemekbe hívta be szolgálatra.
Úgy tűnhet, jövedelmezőbb lett volna eladni a gyapotot, mint alacsony minőségű árut gyártani, aminek a felét a gyártás során kidobták. De a Muhammad Ali által létrehozott modell a ipar fenntartható növekedését biztosította.
Mi sikeredhetett félre? A verseny. Miután Egyiptom csökkenteni kezdte az eladott gyapot mennyiségét, annak ára a nemzetközi piacokon még tovább emelkedett, ami természetesen nem tetszett Nagy-Britanniának. 1837-ben Britannia rákényszerítette az Oszmán Birodalomra a Balta-limáni szerződést, amely az exportvámokat 3%-ra korlátozta és megtiltotta az állami monopóliumokat.
Egyiptom megerősödése aggodalmat keltett a szultánban, ami egy rövid polgárháborúhoz vezetett, melyet az európai államok beavatkozása zárt le. Egy lehetséges versenytárstól megriadva, megfosztották Egyiptomot minden meghódított területétől, és rákényszerítették a Balta-limáni szerződés betartására.
Az államadósság meredeken nőni kezdett, és az ország kénytelen volt újra a gyapotkereskedelemre összpontosítani, amire a brit iparnak oly nagy szüksége volt. Egyiptom visszakerült a világkapitalizmus perifériájára.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
