A Plútó, ellentétben a gázóriásokkal, amelyeknek nincs szilárd felszínük, turbulens légkörük és elsöprő gravitációjuk, nagyon is kézzelfogható felszínnel rendelkezik.
A „New Horizons” küldetésnek köszönhetően képesek voltunk e bolygó jelentős részét feltérképezni, elméletileg lehetővé téve a leszállást, és megértve, hol lehetne azt végrehajtani. A „New Horizons” egy automata bolygóközi szonda, amelyet a NASA indított a „New Frontiers” program keretében, és sok hasznos információt gyűjtött.
Azonban a leszállóhely megtalálására vonatkozó viszonylag kedvező előrejelzések és a megoldható műszaki sajátosságok ellenére a Plútón való landolás számos komoly problémával jár, amelyek túlmutatnak a szilárd felszín puszta kérdésén.
Az első és legfőbb nehézség az űreszköz lelassítása akkora sebességre, amely lehetővé teszi a sima leszállást. A második, nem kevésbé fontos, az extrém hideg. Még a perihélium idején is, amikor a Plútó a legközelebb kerül a Naphoz, a felszíni hőmérséklet eléri a -233°C-ot. Ez azt jelenti, hogy a Plútó rendkívül kevés fényt és hőt kap, ami a Naprendszer egyik leghidegebb helyévé teszi.
Jelenleg embert küldeni a Plútóra és biztosítani a biztonságos leszállását lehetetlen feladat.
Ehhez olyan technológiákra lesz szükség, amelyek képesek megvédeni az embereket az elképzelhetetlenül alacsony hőmérsékletektől, valamint olyan meghajtórendszerekre, amelyek lehetővé teszik, hogy elfogadható időn belül eljussunk a törpebolygóhoz és hatékonyan le tudjunk lassítani.
Míg a Marsra néhány hónap alatt el lehet jutni egy egyszerű Hohmann-pályán, a „New Horizons”-nak kilenc teljes évébe telt, mire elérte a Plútót.
A Naprendszer külső vidékeinek kutatása megköveteli majd a teljesen új típusú meghajtók kifejlesztését, amelyek talán fúzión alapulnak, vagy alternatívaként az „Orion” projekt újjáélesztését.
Mindazonáltal, ha feltételezzük, hogy ezeket a technológiákat kifejlesztik, és képesek lesznek fenntartani az emberi életet az út során, a Plútón való leszállás önmagában – elvileg – már nem fog leküzdhetetlen akadályt jelenteni.
A leszállásra valószínűleg a legalkalmasabb hely a Tombaugh-síkság (Tombaugh Regio) lesz, egy szív alakú terület, viszonylag sima felszínnel. A Plútó jelentős része sziklás hegyekből és fagyott nitrogénből áll, ezért a biztonságos leszállóhely kiválasztása döntő jelentőségű.
Egy sikeres leszállás után a Plútó elhagyása sem okoz majd nagy nehézséget, mivel a gravitáció ott csupán 6,3%-a a földinek.
Az utazás a Plútóra, bár ma még összetett tudományos és műszaki kihívásnak tűnik, a jövőben valósággá válhat, ha képesek leszünk leküzdeni a technológiai korlátokat, és ki tudjuk fejleszteni a szükséges meghajtó- és létfenntartó rendszereket.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
