VII. Kleopátra Philopatór – így hangzik az utolsó hellenisztikus Egyiptom királynőjének teljes neve.
Életrajzát rejtélyek övezik: szeretőiről gyakran mondják, hogy az életükkel fizettek azért, hogy birtokolhassák, szépségéről legendákat zengenek, öngyilkossága pedig mind a mai napig foglalkoztatja a történészeket…
„Ezek a csuklók arra születtek, hogy ékszereket viseljenek, a bilincsek (…) pedig a köznépnek és a bűnözőknek valók (…) Egyiptom királynője soha nem lesz legyőzött” – úgy tartják, hogy Kleopátra éppen ezeket a szavakat mondta néhány perccel a halála előtt.
A királynő Kr. e. 30-ban, valószínűleg augusztus közepén, Alexandria városában vetett véget önkezével az életének, miután a rómaiak vereséget mértek csapataira. Az asszony mindössze 39 éves volt. Az elterjedt vélekedés szerint egy kígyó (egy mérges egyiptomi kobra) marásával ölte meg magát. Az erről az eseményről beszámoló források ókori történészek (Plutarkhosz, Sztrabón, Cassius Dio) művei.
Az actiumi csata (az ókor utolsó nagy tengeri ütközete az ókori Róma flottái között, a polgárháborúk végső szakaszában) után, Kr. e. 31-ben Marcus Antonius visszatért Egyiptomba, és semmit sem tett, hogy folytassa a harcot Octavianus ellen.
Fényűző ünnepségeken tékozolta erejét, és Kleopátrával együtt bejelentette a „Halál Szövetségének” (vagy „Halálra Szántak Szövetségének”) megalakítását, amelynek tagjai megesküdtek, hogy együtt halnak meg. Ebbe a szövetségbe kellett belépniük a hozzájuk közel állóknak is.
A halálra készülve Kleopátra mérgeket próbált ki, hogy kiderítse, melyikük hoz gyorsabb és fájdalommentesebb halált. Plutarkhosz erről meglehetősen részletesen ír:
„Eközben Kleopátra mindenféle halálos mérget gyűjtött, és mivel tudni akarta, mennyire fájdalommentesek ezek, kivégzésre váró, őrizetben tartott bűnözőkön próbálta ki őket. Miután meggyőződött róla, hogy az erős mérgek kínkeserves halált okoznak, a gyengébbek pedig nem elég gyorsak, állatokon kezdett kísérletezni, amelyeket a jelenlétében egymásnak uszítottak vagy eresztettek. Ezzel is nap mint nap foglalkozott, és végül arra a következtetésre jutott, hogy talán csak az áspiskígyó marása okoz álomkórhoz hasonló feledést és dermedtséget, nyögések és görcsök nélkül: az arcon enyhe veríték jelenik meg, az érzékek eltompulnak, és az ember apránként elgyengül, bosszúsan elutasítva minden kísérletet, hogy felébresszék és talpra állítsák, mintha csak mélyen aludna.”
Kr. e. 30 tavaszán Octavianus Egyiptom ellen vonult. Július végére csapatai megjelentek Alexandria alatt. Az Antonius mellett maradt utolsó csapatrészek egymás után álltak át a győztes oldalára. A vesztes Kleopátra már elkezdett készülni a halálára.
Amint Octavianus bevette Pelusiumot (egy ókori egyiptomi várost), a királynő „megparancsolta, hogy a királyi kincstár legértékesebb darabjait – aranyat, ezüstöt, smaragdokat, gyöngyöket, ébenfát, elefántcsontot, fahéjat – vigyék át a sírboltjába; ez egy magas és pompás épület volt, amelyet már régen emeltetett Ízisz templomának közelében. Ugyanitt egy halom kócot és gyantás rőzsét is felhalmoztak…”.
Augusztus 1-jén a vereség nyilvánvalóvá vált, és Kleopátra szolgálóival (Irasszal és Kharmionnal) bezárkózott saját sírboltjának épületébe. Antoniusnak tévesen azt a hírt vitték, hogy Kleopátra öngyilkos lett, mire ő a kardjába dőlt. Nemsokára Antonius asszonyai bevitték a haldoklót a sírboltba, és az 53 éves római még aznap meghalt a felette zokogó Kleopátra karjaiban.
Kleopátra, tőrt markolva a kezében, a halálra való készségét mutatta, azonban tárgyalásokba bocsátkozott Octavianus követével, megengedte neki, hogy bejusson a sírbolt épületébe, és hogy lefegyverezze őt. Úgy tűnik, Kleopátra még mindig halvány reményt táplált arra, hogy elcsábítja Octavianust, vagy legalábbis megegyezik vele, és megtartja a királyságot.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
