Ez a sztori 84 évvel ezelőtt történt, látszólag minden megváltozott azóta, sőt, az egyik országról már a történelemkönyvekben is csak múlt időben beszélhetünk.
Azonban egy figyelmes és gondolkodó olvasó érdekes párhuzamokat fedezhet fel a múlt és a jelen között.
Az első szovjet rendeletek egyike, amelyet 1917. november 15-én fogadtak el, minden oroszországi népnek biztosította a szuverenitás, az önrendelkezés és a független állam megalakításának jogát.
A finnek voltak az elsők, akik éltek ezzel a joggal, és pontosan 20 nappal később kikiáltották függetlenségüket, és integettek a romba dőlt birodalomnak.
Úgy tűnhet, a finneknek örülniük kellett volna, és hálálkodniuk a bolsevikoknak ezért a királyi ajándékért, de a polgárháború alatt úgy döntöttek, hogy ők is kiveszik a részüket a közös tortából, ezért a zűrzavarban lenyúltak tőlük egy darabot Karéliából és a Kola-félszigetből. Többre is vágytak volna, de tudták, hogy nem szabad túl nagyot álmodni.
És a bolsevikok megint csak nem szóltak semmit: békét kötöttek a finnek feltételei szerint. Ilyen ajándékok után illett volna köszönetet mondani… Azonban a „finn köszönöm”-re hiába vártak, mert a szomszédos ország kormánya, különösen P. E. Svinhuvud finn elnök 1937-ben Berlinben kijelentette, hogy:
A német külügyminisztériummal folytatott beszélgetésében pedig egyenesen azt mondta:
Ezzel párhuzamosan ismét tervet szőttek arra, hogy „a zűrzavarban” területeket szerezzenek a Oroszországtól, és megalakítsák Nagy-Finnországot. Akit érdekel, annak itt van egy korabeli finn térkép, amely jól mutatja az étvágyukat:
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
