Ráadásul a kozmoszban intenzív ultraibolya sugárzás is van, ami gyorsan lebontja a szerszámban lévő műanyagot. Ez nem a legfontosabb tényező, de néhány űrséta után egy közönséges fúróval jelentős mértékű fény okozta törékenységre számíthatsz a burkolat műanyagában, melynek következtében az eszköz végül meghibásodik: egyszerűen szétesik a kezedben, ahogy az a régi műanyag poharakkal is történik, amiket nyáron kint felejtesz a kertben.
Azt gondolhatnád, hogy egy speciálisan az űrbe tervezett szerszám drága és nem praktikus. Azonban a szerszám ára eltörpül az űrrepülés költségeihez képest, ráadásul 15 percnyi autóútra sincs egyetlen barkácsbolt sem a Nemzetközi Űrállomáson. Ez azt jelenti, hogy jobban megéri több pénzt áldozni egy nagyon megbízható szerszámra, mint egy olcsóbbat választani, aztán a meghibásodott eszközt cserélni, és hat hónapig egy törött szerszámmal dolgozni, mire a következő teherszállító járat elhozza a pótlást.
De van még valami. A használatával és az alkalmazásával is akadnak problémák.
Súlytalanságban és vákuumban egy egyszerű forgó szerszám az űrhajóst a csavar (vagy bármi más) forgásával ellentétes irányba forgatná, amit megpróbál meghúzni vagy meglazítani. Egy ellentétes irányban forgó tehetetlenségi tömeg beépítése megoldja ezt a problémát és kiegyensúlyozza a rendszert. Gondolom, ilyen megoldást nem láttál még a Bauhausban kapható fúrókban.
Egy csavar vagy csavarfej letörése itt a Földön kicsit bosszantó, de igazából nem nagy ügy. Viszont a kozmoszban, ahol egy csavar cseréje csak hat hónap múlva lehetséges, és speciális csavarkiszedő eszközök sincsenek, nagyon óvatosnak kell lenni.
Az űrben használt szerszám pontosan programozható. Beállíthatod a maximális nyomatékot, a forgási sebességét, sőt még azt is, hogy pontosan hány fordulatot tegyen, mielőtt automatikusan kikapcsol. Ezek a beállítások rendkívül fontosak, hiszen még az autód kerekeit is nyomatékkulccsal kell meghúzni és ellenőrizni a meghúzási nyomatékot. Túl erősen sem szabad meghúzni, mert tönkremehet, túl gyengén meghúzva pedig kilazulhat az úthibákon.
Ráadásul ezek a beállítások távolról is megadhatók, így a Földön lévő repülésirányító központ megnézheti annak a konkrét rögzítőelemnek a műszaki paramétereit, amelyet az űrhajós megpróbál meglazítani vagy meghúzni, és távolról beprogramozhatja a szerszámot a megfelelő nyomatékhatárra, és például egy fordulattal kevesebbre, mint amennyi a rögzítőelem teljes kicsavarásához szükséges (hogy ne essen ki és ne repüljön el az űrben). Ez egyben azt is elkerülhetővé teszi, hogy az űrruha hatalmas kesztyűjében kelljen a szerszám vezérlőivel babrálni.
Pontosan ezért használnak az űrben speciális eszközöket, amelyek figyelembe veszik a munkakörnyezet egyedi jellemzőit, és széles beállítási tartománnyal rendelkeznek.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
