Az ország délkeleti részén található Viktória, Új-Dél-Wales és Tasmánia területe folyamatosan ki van téve az árvízveszélynek. Az Ausztrál Biztosítási Szövetség (vagy Ügynökség) jelentései szerint (egy korábbi időszakban) az ország keleti partvidéke súlyos helyzetbe került a márciusi és áprilisi áradások után, amelyek közel ötmilliárd ausztrál dollár (körülbelül 3,3 milliárd amerikai dollár) kárt okoztak.
Így hát kiderül, hogy ezek a mérőeszközök arra szolgálnak, hogy árvizek idején megmutassák a víz szintjét, amikor a hatalmas síkságokat elönti a medrükből kilépő folyók vize.

Még ideiglenes átkelőhelyek építése sem lenne célszerű, mert nem bírnák a terhelést, az árvizek pedig évente megismétlődnek, és egyre nagyobb méreteket öltenek. Olyan hidakat építeni pedig, amelyeken évente legfeljebb egyszer kelnének át, a helyi hatóságok szerint nem jó ötlet, mivel ez rendkívül költséges lenne.
Az ausztráliai árvízhelyzet iróniája nemcsak az ország jellemzően száraz éghajlatában rejlik, hanem abban is, hogy nincsenek nagy, jelentős folyórendszerei. Ennek ellenére az áradások komoly környezeti problémát jelentenek a kontinensen. Ha a folyók mégis kiáradnak, szinte mindent elborítanak.

Ezeket a mérőoszlopokat a terep legalacsonyabb pontjain helyezik el. Gyakran olyan gázlóknál találod őket, amelyek még a száraz pusztaság közepén is megmaradtak az előző árvíz után. A sofőröknek kell eldönteniük, hogy a járművükkel megpróbálnak-e átkelni a vízen, vagy inkább visszafordulnak.
Gyakran találkozhatsz az utakon hatalmas teherautókkal, amelyek akár másfél méteres vízmélységen is át tudnak kelni. Nem ritka, hogy ezek segítenek a személyautóknak átjutni ezen a nehéz szakaszon. Kötéllel maguk mögé kötik a kocsikat, hogy átvontassák őket az elárasztott útrészen, ahol néha rendkívül erős sodrás is lehet.

A tömegközlekedésnek viszont – amely Ausztráliában igen fejlett, hogy csökkentse az utak terhelését – más nehézségekkel kell szembenéznie. Ha távolsági buszokról van szó, az utasoknak gyakran fel kell pakolniuk a csomagjaikat a csomagtartóból a busz tetejére, éppúgy, mint Indiában, mert a víz így is bejuthat az utastérbe.
Valójában ez nem csupán egy vonalzó, megvan a maga neve: vízmérceléc. Ez egy mérőeszköz, általában egy beosztással ellátott léc, amelyet vízrajzi állomásokon helyeznek el, hogy nyomon kövessék és pontosan megmérjék a víz szintjét különböző víztestekben, például tengerekben, folyókban és tavakban. Ausztráliában azonban sok minden másképp működik: ezek a vízmércék nem a vízben, hanem a szárazföldön állnak.

Ezeket az eszközöket rendszeresen használják alappontként (referenciapontként) a földmérésben (geodéziában) is. A kronstadti vízmérce például a Balti magassági rendszer alapszintjét adja meg. A marseille-i vízmérce egész Franciaország számára szolgál nullponti referenciaként. Az amszterdami vízmércét pedig számos észak-európai ország használja etalon nullszintként.

Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: