Az egyiptomi piramisok a világ utolsó megmaradt „kőbe vésett” csodái.
Több mint 3000 éve épültek, és a nagyság és a hiábavalóság szimbólumai egy olyan ősi civilizációnak, amelynek történelmét, kultúráját és mindennapjait a tudósok és kalandorok figyelme ellenére sem sikerült még teljesen megfejteni.
A piramisok tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik a környékre, ezt számos fotó és a XX. század első felében készült festmény is bizonyítja. Manapság azonban lehetetlen felmászni rájuk, hiába a turisták töretlen érdeklődése. Mai cikkünkben elmesélem, hogy miért.
Ahogy már említettük, ez az egyetlen a világ hét csodája közül, amit még ma is a saját szemünkkel láthatunk, és nem csak Hérodotosz vagy más ókori történészek leírásai alapján kell elképzelnünk. Azonban még a legnagyobb, gízai Kheopsz-piramis sem mondhatja el magáról, hogy tökéletes állapotban van.
Fontos megjegyezni, hogy a piramisok eredetileg nem arra készültek, hogy halandók mászkáljanak rajtuk: a fáraók, a félig isteni, gyakran szó szerint istenített lények túlvilági otthonai voltak. Aligha örülnének a turisták hadának.
Védjük a műemléket!
Még ha a piramisok oldalain lennének is kialakított lépcsők, a tetejükön pedig kilátó, az sem jelentené azt, hogy szabadon látogathatóak lennének. A mexikói Yucatán-félszigeten található maja lépcsős piramisokon, például a chichen itzai Kukulkán-piramison van kilátó és lépcső is, de a turisták nem mehetnek fel, ez csak a kutatóknak engedélyezett.
Az utolsó piramis, ahol még megmaradt a feljutás lehetősége, a híres Kukulkán-piramis volt, de 2008-2009-ben lezárták a turisták elől: a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy a túlzott érdeklődés a pusztulásához vezethet.
A mexikói piramisok kemény bazalt tömbökből épültek, míg az egyiptomiak fehér mészkőből és homokkőből, amelyek sokkal puhább anyagok.
A különböző méretű kövek rendkívül precízen, habarcs nélkül illeszkednek egymáshoz, ezért a lépések vagy ugrások rezgései elmozdíthatják őket a helyükről. Ez repedéseket, omlásokat, töréseket és egyéb károkat okozhat a piramis szerkezetében.
Nem egy leányálom a feljutás.
Nem szabad elfeledkeznünk magáról a feljutás nehézségeiről sem – a piramisok tetejére, sőt, még az oldalukra sem vezetnek kijelölt útvonalak. Minden az egyéni lelkesedésen, a véletlenen és az egyes bátor, sőt vakmerő utazók kezdeményezésein múlik.
A hatóságok és a műemlékőrök támogatására sem lehet számítani, sőt: a bátorságot legjobb esetben pénzbírsággal, rosszabb esetben napokig, sőt hónapokig tartó letartóztatással jutalmazzák.
A feljutás pedig nem játék, a piramisok magassága egy 30-35 emeletes házéval vetekszik. Nincs biztosító kötél, a tűző napsütésben, a forró szélben kell felmászni. Szerintem ez már önmagában is elég ok arra, hogy lemondjunk a felmászásról, nem igaz?
Ennek ellenére évente több százan, egyedül vagy kis csoportokban kockáztatják meg a feljutást. Van, akinek eltörik a lába vagy a karja, beveri a fejét, másoknak pedig a nyakuk törik ki.
De még ha sikerül is sérülés nélkül feljutni, akkor is lehetnek problémák.
A feljutás nehézségeiről már beszéltünk, de hidd el, a lejutás még ennél is keményebb dió. Amikor ott állsz a piramis tetején, a mélybe tekintve, a lejtők hirtelen függőleges falaknak tűnnek.
A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
