Úgy tűnik, a területek közötti különbség annyira nyilvánvaló, hogy ezt a jellegzetes átmenetet már az USA kormányának is figyelembe kellett volna vennie a határok végleges meghúzása idején (leszámítva Texast, amit jóval később csatoltak az országhoz). Azonban ezt a határvonalat először csak 1878-ban fedezte fel egy amerikai kutató, John Wesley Powell.
A kettéválás okai.
John Wesley Powell kiemelkedő személyiség az USA geológiájának kutatásában. Ő volt az a kutató, aki céljaitól vezérelve egy hosszú és részletes utazást tett keletről nyugatra, és elsőként ismerte fel, hogy a növényvilág sokszínűsége csökken, majd bizonyos területeken teljesen eltűnik.
Powell első feltételezése az okokat illetően az volt, hogy keleten sokkal gyakrabban esik az eső, mint a nyugati területeken. Ezért húzott egy képzeletbeli vonalat a száraz és csapadékos régiók közé, amely egészen a századik hosszúsági fokig tartott, ami nagyon közel állt a korabeli, modern kutatások eredményeihez.
Mivel az Egyesült Államok eredetileg a farmerek és pásztorok országa volt, a csapadékos régiókban sokkal könnyebb volt gazdálkodni, mint a száraz területeken. Ez természetesen befolyásolta az ország lakosságának eloszlását is.
John Wesley Powell ismét rájött arra, hogy mi okozza ezt a különbséget: a világ harmadik leghosszabb hegylánca, amely mintegy 4800 kilométer hosszú, Dél-Mexikótól kiindulva egészen Kanadáig és Brit Kolumbiáig nyúlik észak felé. A legmagasabb csúcsok 3900 és 4200 méter közöttiek. Ez a hegylánc akadályozza meg a Csendes-óceán felől érkező esőfelhőket. Ennek a jelenségnek még egy informális neve is van: „esőárnyék”.
Az Atlanti-óceán felől is vannak hasonló „blokkolók”.
A nagyvárosok jelensége a száraz régiókban.
A XX. század elejéig nem léteztek nagyvárosok a száraz területeken. Csak azután kezdett el növekedni ezeknek a sivatagos helyeknek a lakossága, és az emberek letelepedni, miután San Diego és Los Angeles környékén kiépítettek egy komplex csővezeték-, akvadukt- és csatornarendszert, amelyen keresztül vizet vezettek az államok központjaiba más régiókból. Ezzel megszűnt a belső migráció a kedvezőbb tengerparti területek felé.
Sajnos a globális klímaváltozás miatt ez a vonal egyre keletebbre tolódik. Hamarosan ez a ritkán lakott terület még nagyobbá válik, egyszerűen azért, mert a mezőgazdasági tevékenység teljesen ellehetetlenül az öntözőrendszer további, jelentős bővítése nélkül.
Ezt a folyamatot az USA környezetvédelmi törvényeinek legutóbbi hibái is befolyásolják, amelyek jelentősen csökkentik azt a vízmennyiséget, amelyet az államok a folyókból kivehetnek saját szükségleteik kielégítésére.
Figyelembe véve, hogy a Colorado folyó létfontosságú édesvízforrás 40 millió ember számára, a legutóbbi törvények sokkolták szinte az összes érintett állam kormányát, amelyek az öntözőrendszereiken keresztül a folyóból nyerik a vizet.
Hogy mi lesz ezután, azt majd az idő eldönti. De míg a Szahara mentén található területek ritkán lakottsága talán nem meglepő, addig egy ilyen „ellentét” a világ egyik legfejlettebb országában már sokkal inkább elgondolkodtató.
Az ok pedig egyszerű: a katasztrofális eső- és édesvízhiány.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
