Mindez a víz mélyén rejlő óriási kén-hidrogén készletek miatt van. De hogyan gyűlt ez ott össze, és mekkora az esélye, hogy ez a mérgező anyag a felszínre törjön?
A legnépszerűbb elmélet szerint a pleisztocén korban a Fekete-tenger egy édesvizű tó volt. Nagyjából 7500 évvel ezelőtt a Föld éghajlata melegebb lett, a gleccserek egy része elolvadt, megemelve ezzel a Világóceán szintjét. Ennek következtében a Földközi-tenger áttörte a Boszporusz földszorosát, és sós vízzel árasztotta el a tavat.
A Boszporusz helyén egy óriási vízesés jött létre, amin keresztül naponta akár 40 km³ víz zúdult a Fekete-tenger medencéjébe. Ez az erőteljes áramlat több mint 10 hónapon át töltötte a medencét, 140 méterrel megemelte a víz szintjét, és több mint 150 ezer km² területet árasztott el, köztük emberek által lakott vidékeket is.
A sótartalom változása a tó növény- és állatvilágának tömeges pusztulásához vezetett. Vjacseszlav Ivanov szovjet akadémikus szerint ez a katasztrófa az újkőkori törzsek nagyarányú vándorlását is előidézte. Úgy vélik, az indoeurópai népek közös őshazája ekkor került a Fekete-tenger vize alá.
Az áradás következtében tonnányi szerves hulladék került a tengerfenékre, ami bomlásnak indult. Elsőre úgy tűnhet, hogy ez a folyamat nem egyedi a víztömegeknél, és nem kellett volna kén-hidrogén felhalmozódásához vezetnie. A Fekete-tenger sorsát azonban a különleges földrajzi adottságai pecsételték meg.
A tenger vízutánpótlása szinte teljes egészében a Duna, a Dnyeper és a Dnyeszter folyókból származik. Ez édesvíz, így könnyebb, és a tenger felszínéhez közelebb marad. Ezzel szemben a Márvány-tengerből érkező sós, nehezebb víz a mélybe süllyed.
Az édesvízréteg vastagsága azonban nem nő, mivel a „felesleges” felszíni víz a Boszporusz-szoroson át távozik. A sós réteg viszont folyamatosan növekszik.
Mivel el van zárva a Világóceántól, itt nincsenek erős szelek és áramlatok. Emiatt a vízrétegek nem igazán keverednek egymással. A mélyebb rétegek nem jutnak oxigénhez, így itt a szerves anyagok oxigénmentes (anaerob) bomlása zajlik, ami kén-hidrogént termel.
A szerves anyagok itt évezredek óta bomlanak. Ennek eredményeként mára több mint 3 milliárd tonna halmozódott fel ebből a gyúlékony vegyületből a Fekete-tenger mélyén. A víz 150 méteres mélység alatt, egészen 2210 méterig, lényegében csak kén-hidrogént előállító baktériumok élnek. Ez a réteg tölti ki a tenger térfogatának 93%-át.
Mivel a Fekete-tenger vízrétegei nem keverednek, a felgyülemlett kén-hidrogén (H₂S) nem tud csak úgy egyszerűen a felszínre jutni. Időnként azonban viharok vagy földrengések következtében a mélyből kén-hidrogén tör fel buborékok formájában, ami aztán a levegőben szétoszlik. Legutóbb 1927-ben történt ilyen:
Elméletben ahhoz, hogy a Fekete-tenger „felrobbanjon”, a kén-hidrogénnek egyszerre, hirtelen kellene a felszínre törnie. Ehhez az kellene, hogy a mélyben lévő, kén-hidrogénes réteg nagy területen hirtelen szabaddá váljon. A tudósok szerint azonban ez a forgatókönyv még erős földrengések esetén is nagyon valószínűtlen.
Sokkal nagyobb veszélyt jelent, ha a Fekete-tenger vize egyszerűen sekélyebbé válik. Konsztantyin Zgurovszkij, a WWF Oroszország munkatársa szerint a Fekete-tenger vizének oxigénszintje folyamatosan csökken, miközben az ipari és mezőgazdasági eredetű szennyezés növekszik. Emellett az emberi tevékenység miatt a folyókból is kevesebb víz érkezik a tengerbe.
Emiatt a Fekete-tenger vízszintje folyamatosan csökken. Elképzelhető, hogy egy nap az „élő”, oxigéndús vízréteg annyira elvékonyodik, hogy a kén-hidrogén bűze a felszínre tör, megmérgezi a partvidéket, és a gáz akár be is gyulladhat. Reméljük azonban, hogy ez a pillanat sosem jön el.
A Fekete-tenger tehát földrajzi adottságai miatt egy hatalmas kén-hidrogén raktárrá, egyfajta időzített bombává vált. Mit gondolsz, felszínre törhet ez valaha? Írd meg a véleményed kommentben!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
