„Minden nap új nő volt az ágyában, de egyiküknek sem volt szabad eljárnia, és aki ellenszegült, az keservesen megbánta.”
Dzsingisz kán a Mongol Birodalom nagy kánja volt. Egyesítette a széttagolt törzseket, és folyamatosan újabb és újabb területeket hódított meg.
Hadserege korának legerősebbje volt; ha eredményeit a mai viszonyokkal vetjük össze, libabőrös leszel a mongolokból áradó erőtől és bátorságtól. Egyetlen százezres serege könnyedén szállt szembe milliós túlerővel, és még győztek is.

A „felperzselt föld” kánjának nevezték, de ez nem teljesen igaz. Igen, azokat a férfiakat, akik hűek maradtak hazájukhoz, megölette, de azokat, akik csatlakoztak a seregéhez, magával vitte. A nőknek sem volt sok választásuk: vagy egyszerűen szolgálóként elvitték őket, vagy bekerültek egy hárembe – hogy pontosan kiébe, az már más kérdés volt.
Milyen lányok kerültek a kánhoz? Hogyan éltek a háremben? És mi várt rájuk engedetlenség esetén?

„A legjobbak legjobbjai”
A lányok valóban átestek egyfajta előzetes szépségversenyen. A „csúnyácskákat” azonnal kiszelektálták, a legszebbeket pedig – a „zsűri” szubjektív véleménye alapján – személyesen a kán elé vezették, aki aztán döntött a sorsukról.
Dzsingisz kán ízléséről keveset tudunk: a hosszú haj és a teltkarcsú idomok vonzották.
A legvonzóbbakat a saját háremébe vitte, amely egyes források szerint hétezer szépségből állt. A „kevésbé szépeket” odaadhatta a katonáinak szórakozásul, feleségül adhatta egy csatában kitűnt harcoshoz, vagy akár politikai ellenfelének is ajándékozhatta a kapcsolatok rendezése vagy a jó szándék jeleként.

Azokra, akiknek szerencséjük volt bekerülni Dzsingisz kán háremébe, új, nyugodt élet várt. A kánnak volt egy szabálya:
„Minden éjszaka – egy új nő.”
Ezért még a hadjárataira is vitt magával bizonyos számú lányt, hogy betarthassa ezt a szabályt.
Azt beszélték, hogy a kán „hős volt az ágyban”, ezért az ágyasok állítólag még versengtek is egy-egy éjszakáért a nagy hadvezér karjaiban.
Az élet a kán mellett maga volt a paradicsom; ő volt az első, aki a nőkről mint a férfiakkal egyenrangú lényekről beszélt. Dzsingisz kán tisztelte az ágyasait, arról nem is beszélve, mennyire szerette és becsülte a feleségeit.

Mellesleg Dzsingisz kánnak 26 felesége volt, és Börte számított a főfeleségnek – a legelső és legkedvesebb. Róla írták mindig: „Ő a kán egyetlen szerelme.” Szüleik már gyermekkorukban elrendezték a házasságukat, és csak az ő utódai számítottak törvényes trónörökösnek.
Az ágyasokról is gondoskodtak, például tilos volt velük szemben erőszakot alkalmazni, és az önfejlesztésüket sem akadályozták. A hárembeli nőt a társadalom teljes jogú tagjának tekintették, akinek számított a szava.
Az ágyasoknak persze sok szabályt be kellett tartaniuk, de a legfőbb így hangzott:
„Hűtlennek lenni tilos.”

A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: