“Nos, azt a házat körülbelül egy éve adták el. Már nem szerepel a végrendeletben” – magyarázta a nő.
“Ez badarság. Egy évvel ezelőtt? Biztosan tudtál erről, Chrissy. Végig ez volt a terved? Hm? Hogy magadnak szerezd meg a házat?” Gaby mondta, és ököllel rácsapott Williams ügyvédnő asztalára.
“Tessék? Nem érdekel a nagyi végrendelete. Azért maradtam vele, mert vele akartam lenni. Ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint te” – mondta sértődötten a bátyja szavai miatt.
“Ingyen éltél a házában. Hogyhogy nem tudtad, hogy eladta a házat?” – vágott vissza, még mindig meggyőződve arról, hogy a húgának köze volt az eladáshoz.
“Chrissynek igaza van, Gaby. Le kell nyugodnod. A nagymamád azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen, aki tudott erről az eladásról, és még akkor sem akarta elmondani, hogy kinek adta el” – magyarázta Williams ügyvédnő.
Gaby hitetlenkedve kisétált. Közben Chrissy és Anna maradtak, hogy megköszönjék az ügyvédnőnek a tájékoztatást, mielőtt elbúcsúztak volna tőle.
A hazafelé vezető út során Chrissy nem tudta megállni, hogy ne gondolkodjon azon, hová fog költözni. Biztosan hamarosan jön az új tulajdonos a házért.
Amikor Chrissy hazaért, éppen a vacsorát kezdte előkészíteni, amikor valaki bekopogott az ajtón. Megkönnyebbülve látta meg a régi szomszédjukat, Mrs. Petersont a ház új tulajdonosa helyett.
“Szervusz, drágám! Hogy vagy ma?” Kérdezte Mrs. Peterson.
“Jól vagyok. Már most hiányzik a nagymama. Köszönöm, hogy eljöttél a temetésre és mondtál néhány szót. Te voltál az egyetlen igaz barátja, biztos vagyok benne, hogy nagyon értékelte” – mondta Chrisy, miközben egy csésze teát töltött Mrs. Petersonnak.
“Lindyért bármit, drágám. De egyébként azért vagyok itt, mert valamit át kell adnom neked” – árulta el az idős hölgy. Egy borítékot nyújtott át Chrissy kezébe úgy, hogy átcsúsztatta az asztalon.
Chrissy kíváncsian kinyitotta, és látta, hogy a ház tulajdoni lapja az, amiben éppen laknak. “Miért van ez nálad?” – kérdezte a szomszédjukat.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: