Nukleáris sugárzás. Igen, az hagyhatna ilyen nyomot. De ehhez XXI. századi technológia kellene, nem pedig az időszámításunk kezdetéről való. Honnan származhatott? Rejtély.
Földrengés. Olasz kutatók a kép keletkezését egy i.sz. 33 körüli, Jeruzsálemben történt nagy erejű (kb. 8,2-es erősségű) földrengéssel hozták összefüggésbe. A kőzetek törésekor ebben a pillanatban valóban felszabadulhattak neutronok, amelyek reakcióba léptek a szövetben lévő nitrogénnel. Így jelenhetett meg a kép annak a tárgynak (valószínűleg szobornak) a körvonalai mentén, amelyet a lepellel letakartak.
A szöveten lévő mirha, aloé és egyéb anyagok olajos nyomai a napfény hatására kémiai dehidratációt és a cellulóz oxidációját idézték elő.
Igen, ez megtörténhetett. De van egy kis gond – a sima napfény nem elég, ehhez hatalmas erejű koncentrált sugárzás kell.
Minden hipotézis ugyanabba az alapvető problémába ütközik: honnan származott ez a kolosszális energia – 34 milliárd watt? Ez egy atomerőmű termelésével összevethető teljesítmény, és egyetlen ismert természeti folyamat sem képes ezt biztosítani úgy, hogy közben a szövet épségben maradjon.
Ezt a rejtélyt a modern tudomány a mai napig nem fejtette meg.
Ehhez jön még egy paradoxon: a szöveten olyan növények virágporát találták meg, amelyek kizárólag Palesztinában nőnek.
A tűz, amely nem tudta elégetni
1532-ben a lepel túlélt egy szörnyű tüzet. Az ezüst ereklyetartó megolvadt, a tűz átégette a szövetet. Az égésnyomok megmaradtak – a mai napig láthatók. Hogy megmentsék az ereklyét, a szerzetesek a megmaradt darabokból varrták össze, megerősítve a széleket.
A leplen megmaradtak a megolvadt ezüst nyomai, de maga a lepel nem égett el.
És akkor mi van?
Igen, a kép származhat egy domborműről. Igen, a szövet lehet ősi. Igen, senki nem érti, hogyan keletkezett. De lehet, hogy ez nem is annyira fontos?
Őszintén szólva nem értem, miért van ekkora felhajtás a lepel körül. Kiderült, hogy nincs köze Krisztushoz? Na és, ez nem cáfol meg semmit, és nem bizonyít semmit.
Ha a keresztények valaha is szimbólumnak tekintették, vagy a tény megerősítésének, hogy Jézus létezett, akkor ezeket a „tényeket” érdemes elvetni. Magában a kereszténységben Jézus és követői is sokszor hangsúlyozták: a hithez nincs szükség ereklyékre. A pogányoknak (a többistenhívő primitív vallásoknak, akik hittek abban, hogy az istenek felelnek ezért vagy azért az elemért, stb.) van szükségük valamiféle bálványokra és tárgyi bizonyítékokra.
Az ateisták számára sem változott semmi különösebben – aligha hitte el bármelyik ateista komolyan Jézus isteni származását és a rajta lévő takarót.
Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy az ókorban, figyelembe véve a kereszténység őrületes népszerűségét, történtek hamisítások és manipulációk. Végtére is, a modern kereszténységet nem Krisztus és nem az apostolok találták ki, hanem hétköznapi emberek az egyetemes zsinatokon, amelyeket évszázadokkal Jézus halála után tartottak. Elvileg bármit kitalálhattak volna, ezért kaptuk a kereszténységnek pont ezt a verzióját.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
