A tudósok megerősítették, hogy a lepel valószínűleg nem egy embert takart. Egyszerűen nem léteznek ilyen körvonalakkal rendelkező emberek.
Leginkább úgy tűnik, hogy a lepel egy szobrot borított. Mégis, a lepelhez kapcsolódó rejtélyek száma csak nő. A tudósok szerint az a sugárzás, amely ezeket a körvonalakat létrehozta, olyan modern technológiát igényelne (és még azzal sem lenne ilyen!), amely egyszerűen nem létezhetett 2000 évvel ezelőtt. Próbáljuk meg kibogozni a lepel rejtélyeit, amely a modern tudomány minden vizsgálódási kísérlete ellenére továbbra is titokzatos maradt.
Cícero Moraes brazil kutató, a törvényszéki 3D-rekonstrukció specialistája úgy döntött, hogy szakértelmét a torinói leplen is kipróbálja – azon a híres, 4,37 méter hosszú lenvásznon, amelyen egy férfialak lenyomata látható. A keresztények ezt Jézus Krisztus halotti lepleként tisztelik.
Moraes ráillesztette a szövet digitális másolatát egy emberi test háromdimenziós modelljére. És mi történt? A lenyomat nem egyezett. A kép torz volt, az arányok nem stimmeltek. Ezután megpróbálta ugyanezt a szövetet egy domborműre – egy lapos, reliefszerű szoborra – illeszteni. És ekkor minden a helyére került, mint egy kirakós darabjai: az egyezés tökéletes volt.
„Az arcszerkezet egyezése a domborműről vett lenyomattal tökéletes” – jelentette ki Moraes.
Ez a felfedezés hideg zuhanyként érte azokat, akik hittek abban, hogy a szöveten Krisztus eredeti lenyomata látható. De a helyzet korántsem ilyen egyszerű.
Ha a kép nem egy testről származik, akkor miért olyan régi a szövet? Itt lépnek a képbe az olasz Kristálytani Intézet tudósai. A széles szögű röntgenszórás módszerét alkalmazták, és az eredmény: időszámításunk szerinti I. század. Vagyis Krisztus keresztre feszítésének ideje.
Azonban az 1988-as radiokarbonos vizsgálat a XIII–XIV. századra datálta. Hol a bökkenő? Lehetséges, hogy a vizsgált minták beszennyeződtek az 1532-es tűzvész során. Kiderült, hogy a szövetet az 1532-es tűz után több darabból varrták össze, beleértve középkori betoldásokat is. Ez okozhatta a radiokarbonos kormeghatározás hibáját.
Ráadásul a szöveten valódi emberi vér nyomait találták – a sebek anatómiailag pontos elhelyezkedésével, amelyek megfelelnek a keresztre feszítés szenvedéseiről szóló leírásoknak: szúrásnyomok a csuklókon, a lábfejeken és az oldalon. A vérben antigének és fehérjék vannak, amelyek igazolják a biológiai eredetet.
Mégis, ezen a lelet körül továbbra is rengeteg a rejtély.
A lepel a kereszténység történetének egyik legkutatottabb tárgya. És mégsincs válasz.
Ultraibolya sugárzás, ami nem létezhet
Most jön a legfurcsább rész. Az olasz ENEA (Új Technológiák, Energia és Fenntartható Gazdasági Fejlődés Nemzeti Ügynöksége) kutatói kiszámolták: ahhoz, hogy a szöveten egy ilyen kép nyomódjon át, egy elképesztően erős ultraibolya felvillanásra lett volna szükség.
Nagyjából 34 milliárd wattra!
Ez egy modern atomerőmű szintje.
Az egyik kutató így viccelődött:
„Vagy egy nukleáris Jézus volt, vagy valaki olyan technológiákat ismert, amelyekről a mai napig fogalmunk sincs.”
A tudósok megpróbáltak létrehozni egy ilyen képet modern lézerek segítségével. Majdnem sikerült. A probléma csak az, hogy a lézerek nem képesek úgy létrehozni ezt a képet, hogy ne károsítanák a szövetet. Márpedig a kép ott van, és nagyon régen keletkezett.
Mi lehet ez valójában?
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
