Az, hogy egy gumibot milyen sérülést okoz, egyszerű és érthető – láthatod a botot, érezheted, megmérheted a súlyát, megtapogathatod, és így tovább.
Ugyanez vonatkozik bármilyen más sérülésre is – amit golyó, nyíl, tűz, robbanás stb. okoz.
De mi a helyzet a sugárzással… Hiszen az láthatatlan. Nincs színe, íze, szaga, hangja, tömege, nincs valamilyen „keménysége”, éles hegye, magas hőmérséklete stb. Akkor miért olyan veszélyes? Mit tesz az emberi testtel?
FIGYELEM!
Ez a cikk nem egy atomfizika tanfolyam. Minden, ami alább olvasható, erős leegyszerűsítés és feltételezés. Azért készültek, hogy a kérdés lényegét bárki megérthesse, legyen az egy 80 éves nagymama vagy egy 5 éves gyerek. Szándékosan nem használok az „atom” szónál bonyolultabb kifejezéseket. A cikk elolvasása után valószínűleg nem fogsz tudni ötösre de még talán hármasra sem vizsgázni fizikából, viszont legalább nagyjából meg fogod érteni, mi is az a sugárzás.
Tegyük fel, van egy darab uránunk (például). Ott fekszik a földön, és senkit sem bánt.
Azt mondják róla, hogy ez az urán valamilyen láthatatlan „sugárzást” bocsát ki. De mit is jelent ez valójában?
Az urán, mint minden anyag, mikroszkopikus részecskékből – atomokból – áll. Azonban ezek az atomok fontos tulajdonságban különböznek más anyagok atomjaitól. Instabilak, vagyis idővel maguktól elbomlanak.
Ha a közönséges (nem radioaktív) anyagok atomjait nézzük, azok akár millió vagy milliárd évig is változatlanul létezhetnek. Ma is találunk a Föld kérgében olyan aranydarabkákat vagy gyémántokat, amelyek a Földdel együtt, 4,5 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek, és ezek még mindig ugyanazok az aranyak és gyémántok, változatlanul.
Az urán (és bármely más radioaktív anyag) erre nem képes. Még ha csak ott fekszik is, külső behatás nélkül, az atomjai akkor is elbomlanak. Ezt úgy képzelheted el, mint egy nagy halom görögdinnyét, amelyek időnként maguktól szétpukkadnak az érettségtől.
Csakhogy a görögdinnyék egyszerűen szétpukkadnak és a helyükön maradnak, míg az urán részecskéivel valami kicsit más történik. Most ne mélyedjünk el az atomfizikában, egyszerűen képzeld el, hogy amint az urán belsejében magától „szétpukkad” egy atom, abból „szilánkok” repülnek ki.
Ezek az eredeti atomnál is kisebb részecskék (például elektronok). És óriási sebességgel repülnek szét.
És egy ilyen mikroszkopikus szilánk repül ki az urándarabból a környező térbe.
Egyszerűsítsük le még jobban, és képzeld el, hogy minden uránatom egy mikroszkopikus gránát. Amikor ez magától felrobban, apró szilánkok repülnek szét belőle.
Ezek azonban annyira apró szilánkok, hogy könnyedén áthatolnak más anyagokon, egyszerűen „átcsúsznak” azok atomjai között.
Vegyünk például egy vasajtót. Hatalmas nagyításban ez a vas szabályos sorokba rendeződött atomokból áll:
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
