A spártai kultúrában nagyon fontos szerepet játszott a férfi-női kapcsolat.
Spárta ősi városát általában úgy ábrázolják, mint egy ókori görög várost, amely tele van félelmetes és erős emberekkel, akik szigorú katonai törvények szerint nevelkednek, és ahol nem volt helye a gyengeségnek.
Azonban kevesen tudják, hogy a maga korában ez egy meglehetősen progresszív társadalom volt, ahol a férfiak a többi, virágzóbb görög városhoz képest tisztelték feleségeik jogait és szabadságát.

Igen, a spártaiak annyira tisztelték a nőiket, hogy sok férfi számára teljesen elfogadott volt, hogy nemcsak egyenrangú jogokat biztosítsanak feleségeiknek, hogy földtulajdonhoz jussanak, hanem még azt is megengedjék nekik, hogy más partnereket válasszanak a fogantatáshoz és a gyermekszüléshez.
De miért osztották meg a spártaiak a feleségeiket más férfiakkal? És ami a legfontosabb, sok férfi miért volt köteles megosztani a feleségeiket a szigorú spártai törvények szerint?
Beszéljünk egy kicsit erről részletesebben.
Rövid kirándulás a történelembe

7 éves korukban minden spártai fiút elvittek a családjától, hogy részt vegyenek a kötelező „Agogé” katonai kiképzésen, és elnyerjék állampolgári jogaikat.
7-től 30 éves korig ezek a fiúk együtt éltek, különösen zord, laktanyai körülmények között (például a fiúk szinte nem is kaptak enni, ha nem tanulták meg, hogyan kell ellopni – ez a készség a katonai hadjáratok során viszont hasznosnak bizonyult. Bár a sikeres és észrevétlen élelemlopást ösztönözték, minden fiút, akit lopáson kaptak, megbüntettek).
20 éves korában a spártai férfi már felnőtt katonának számított, és megszerezte a spártai állampolgár összes jogát: harcolhatott és megházasodhatott, valamint gyermeket is nemzhetett. 30 éves koráig azonban nem élhetett a feleségével és gyermekeivel egy házban, mivel még mindig köteles volt osztozni a laktanyán a harcos társaival.
A spártai nők ezalatt írni-olvasni tanultak, és a férfiakkal egyenrangúak voltak (de külön tőlük) 15 éves korukig, és semmilyen szerepet nem játszottak a hadsereg életében.
Úgy gondolták, hogy a spártai nőknek sportosaknak kell lenniük ahhoz, hogy jó egészségnek örvendjenek, és erős katonákat szüljenek, valamint tudniuk kell bánni a fegyverekkel.
A házasság nagyon fontos volt Spártában

Militarizált társadalma révén Spártának folyamatosan szüksége volt a fiatalok beáramlására, hogy fenntartsa katonai erejét. Ezért a spártai nőket és férfiakat arra ösztönözték, hogy minél hamarabb kössenek házasságot, ha pedig ezt nem tették, akkor társadalmilag megszégyenítették őket.
Emiatt minden nő kénytelen volt utódokat (elsősorban férfiakat) nemzeni, és összességében ez számított a nők központi szerepének és kötelességének a spártai társadalomban.
Az athéni és más görög városállamokból származó nőkkel összehasonlítva a spártai nők jóval későbbi életkorban mentek férjhez, és olyan életet éltek, amelyben több szabadság volt, mint más görög városállamokban.

Mivel a nők gyakran nem éltek együtt a férfiakkal a házasságkötés után, amíg azok el nem érték a 30 éves kort, a spártai nőknek engedélyezték, hogy önállóan birtokoljanak és kezeljék a tulajdonukat. Ebben az értelemben egyenrangú jogi státuszt kaptak a férfiakéval, ellentétben a görög (később pedig a római) nőkkel, akiknek nem voltak jogaik a magántulajdonra.
- Például egy athéni nőnek a férje, testvére, apja vagy gyámja jóváhagyására volt szüksége minden olyan kereskedelmi ügylethez, amelynek értéke meghaladta egy véka árpa értékét, és az örökösnőnek nem volt beleszólása abba, hogy ki fogja kezelni az örökségét. Minden, amit örökölt, a fiára szállt, amint az elérte a nagykorúságot.
- A spártai nőknek pedig egyenlő jogaik voltak a tulajdonjogra a férfiakkal együtt. Mivel a spártai férfiak életük nagy részét a laktanyákban élték és háborúban töltötték, nagyon kevés idejük maradt a háztartásra. Ezért a nők gyakran magukra maradtak, és úgy intézték a személyes ügyeiket, ahogy jónak látták. A spártai társadalomban a nagyszámú rabszolga (akiket helótáknak neveztek) miatt, akik ellátták a házimunkát, a nők részt vehettek a kormányzásban, a mezőgazdaságban, a várostervezésben és hasonlókban.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: