Ilyen esetekben az esőcseppek, amelyek a földre hullanak, áthaladnak a hideg levegőjű alsó légköri rétegen, de nem fagynak meg teljesen. Amikor a fákon maradt rothadó almákra esnek, az esőcseppek egyfajta jeges burokba zárják őket, amelynek átmérője általában nem haladja meg a 2-4 millimétert.
Ezt követően a környezet alacsony hőmérsékletének hatására a jégtakaró teljesen megfagy a rothadó almákon. Amikor maga a rothadó alma pépes masszává válik, egyszerűen kicsúszik a jeges formából a földre. A fán pedig csak a kísérteties jégdarab marad, amely az egykor ott lógott almára emlékeztet.
Az almák után maradt jeges burkok a fagypont feletti hőmérséklet beköszöntéig a faágakon lógnak, míg végül teljesen el nem olvadnak. Téli, havas időben az „szellem almák” lenyűgöző természetes díszként hatnak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
