
Egy tipikus vidéki kínai nő gondolkodás nélkül eldobja a cukorka- vagy fagylaltpapírt az utcán. A kínaiak hozzászoktak ahhoz, hogy maguk alá szemeteljenek, ezért a kínai vonatokon az utazás után a chipses zacskókat, az eldobható edényeket és a többi szemetet szó szerint lapáttal takarítják ki a vagonokból.
Más országokba érkezve sok kínai nő ugyanúgy viselkedik, mint otthon, nem fárasztják magukat a szemetes keresésével, és szétdobálják a dolgaikat. Például egy szállodában egy rendesnek tűnő lány simán levághatja a körmét a szőnyegre a szobában, és hajcsomókat hagyhat a fésűről a padlón vagy az ágyon. Nekik ez a normális, nekünk meg sokkoló.

És nem számít, hogy kicsi a mellük, vagy az életkor miatt megereszkedett. A kínai nők egyáltalán nem szeretnek push-up melltartót hordani, hiába formázza meg szépen ezt a fontos női testrészt. A külföldi nők azt gondolják, hogy nem érdekli őket, hogyan néznek ki. Valójában ez csak a kínai szépség hagyományok része – szerintük ami természetes, az nem csúnya.
Ezért a merevítős és formázó melltartók értékesítése Kínában halott biznisz. Egyetlen nyugati márkának sem sikerült növelnie az eladásokat. A kínai nők meg vannak győződve arról, hogy az ő fehérneműjük „egészségesebb”, mint a nyugati modellek.

Sok európai lány kénytelen minden hónapban fájdalomcsillapítót szedni a menstruáció alatt. A kínai nők viszont más utat választottak. Nem akarnak „vegyszert” szedni, ezért inkább egy meglepő népi gyógymóddal, a lábáztatással enyhítik a fájdalmat. A kínai nők minden este, a ciklus bizonyos napjain, forró gyógynövényes lábfürdőt vesznek, ami azonnal megszünteti a görcsöket és a fájdalmat.

Lehet, hogy a kínai nők karcsúságának és szépségének titka abban a furcsa szokásukban rejlik, hogy soha nem isznak tejet és nem esznek tejtermékeket. A kínai nőknek a tej és a kefir ugyanolyan undorító, mint nekünk a sült rovarok.
Egy híres kínai nő azt mondta: „A természet csak azért alkotta a tejet, hogy a 40 kilós borjúból egy év alatt 400 kilós tehén legyen”. Szóval a kínai nők szentül hiszik, hogy a tejtermékek ártanak a szépségnek.

A mi lányaink már régóta hozzászoktak ahhoz, hogy időnként megszabaduljanak tőle, mivel a mi kultúránkban a testszőrzet nem része a szépség fogalmának. Kínában viszont mindenhol lehet találkozni szőrtelenítetlen lábú és hónaljú lányokkal: az uszodában, a strandon, az utcán.
Számukra ebben nincsen semmi szégyellnivaló vagy helytelen. Nem kínozzák magukat fájdalmas szőrtelenítési eljárásokkal, mert úgy gondolják, hogy ez felesleges. Egyébként a kínai férfiak sem tiltakoznak, szóval valószínűleg ők is megszokták. A kínai férfiaknak hozzá kellett szokniuk a feleségeik strandmaszkjaihoz is. Sok kínai nő visel úszás közben textilmaszkot az arcán, hogy ne tegye tönkre a bőrét a víz és a napozás.
Egyébként a kínai nők nem szégyellik pofátlanul megkérdezni: „Mennyit keresel?”. Számukra ez a sikeresség és az emberi érték mércéje. Nálunk elég sokkolóan hatna egy ilyen kérdés egy idegentől, mivel a mi kultúránkban ez a magánügyek kategóriájába tartozik, és idegenekkel nem beszélünk róla.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: