Náluk az illemszabályok előírják, hogy ne beszéljenek hangosan a mobiltelefonon, sőt, általában egyáltalán nem is telefonálnak ilyen helyeken. Inkább elmennek valahova távolabbra, ahol nyugodtan lehet beszélgetni. A szállodákban és éttermekben pedig bármikor megkérhetik az embert, hogy állítsa néma üzemmódba a telefonját.
Amikor magunkról beszélünk, általában a mellkasunkra mutatunk. Japánban kicsit másképp fejezik ki magukat. Ott, amikor azt mondják, hogy „én”, nem a mellkasra mutatnak, hanem az orrukra. Számunkra ez nagyon szokatlan. De Japánban sajátos testbeszédük van az embereknek. És ha valaki ellátogat ebbe az országba, érdemes betartani ezt.
A japánok kerülik a közvetlen „igen” vagy „nem” válaszokat. Ehelyett inkább olyan semleges kifejezéseket használnak, amelyek nem kötelezik el őket semmire. Például a „igen” helyett mondhatják, hogy „értem, amit mondasz”, a „nem” helyett pedig azt, hogy „ezt most nehéz lenne megvalósítani”.
Ezzel a kerülő taktikával elkerülhetik, hogy konkrét ígéreteket kelljenek betartaniuk. Ha valami nem sikerül, így nem lehet őket felelősségre vonni, hiszen nem adtak egyértelmű választ. Ez a fajta bizonytalanság néha kellemetlen lehet a személyes beszélgetésekben, de különösen zavaróvá válhat a hivatalos tárgyalások során.
Japánban kevesebb szemetes és hulladéktároló van, mint amit mi, magyarok megszoktunk. Ennek ellenére az utcák nagyon tiszták. Ez mind a japánok precizitásának köszönhető. A lakosok inkább hazaviszik a szemetet, minthogy eldobják azt az utcán.
Persze, néhány helyen vannak speciális konténerek, amelyekbe különböző szemetet lehet beledobni. De előtte szét kell válogatni, mert minden konténer más típusú hulladékra való.
Japánban az emberek általában mindent két kézzel adnak át. Ezzel tiszteletüket fejezik ki a másik ember iránt. Ha valamit csak egy kézzel adnak át, az udvariatlannak számít.
Ugyanez a szabály vonatkozik a névjegykártyákra is. Amikor valaki átad egy névjegykártyát, azt két kézzel kell átadnia, és a másik személynek is két kézzel kell elfogadnia. Fontos, hogy az ember azonnal elolvassa a névjegykártyán található információkat. Ha valaki csak úgy zsebre teszi a névjegykártyát anélkül, hogy elolvasná, az tiszteletlenségnek számít a kártya tulajdonosával szemben.
Ha egy pulóvert vagy kabátot szeretnél felpróbálni, amelyet a fejeden keresztül kell felvenni, akkor Japánban előtte feltétlenül egy speciális zacskót kell a fejedre húznod. Ezt azért teszik, hogy a ruhák tiszták maradjanak. Gondolj bele, hányan próbálták már fel előtted azt a pulóvert!
Ez a szabály legfőképpen a nőkre vonatkozik, akik a sminkjükkel nyomot hagyhatnak a ruhákon. A következő vásárló pedig nem biztos, hogy örülne, ha egy sminkes ruhát kellene felpróbálnia. Ez egyfajta figyelmesség a vásárlók felé.
Japán szokásai sokszor meglepőek és lenyűgözőek. Ami nálunk teljesen szokatlan vagy elfogadhatatlan, az ott a mindennapok része. Ha megismerjük ezeket a különös szokásokat, rájövünk, mennyire mások vagyunk mi, európaiak, mint ők.
Végezetül pedig, ahogy ígértem, elmondom, hogy mi történik pontosan ezen a furcsa képen.
Ezen a képen egy diáklány látható, aki valamiért – ki tudja miért – két Papico nevű tejeskávés jégkrémet dugott az orrába a metrón. Úgy látszik, hogy metrózás közben ott is furcsa emberekkel és pillanatokkal találkozhatunk.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
