1492. október 12-én Kristóf Kolumbusz expedíciója elérte az amerikai kontinens partjait, ezzel örökre beírva magát a történelemkönyvekbe. Bár felfedezése vitatott örökséget hagyott maga után, tettei kétségkívül megváltoztatták a világot. Kolumbusz útjairól számtalan könyv és film született, az Egyesült Államokban és Spanyolországban pedig állami ünnepeket tartanak a tiszteletére.
De vajon megérdemli ezt a tiszteletet? Ez egy vitatott kérdés. Még a kortársai is szörnyetegnek tartották Kolumbuszt – és abban a kegyetlen korban valami igazán borzalmasat kellett tenni ahhoz, hogy kiérdemelje ezt a véleményt.
A „nagy felfedező” történelmének lapjai vérrel íródtak – és nem, nem túlzunk. Mark Oliver feltárta Kolumbusz Kristóf valódi történetét – amivel ha megismerkedünk, inkább vérszomjas, erkölcstelen szadista pszichopatának fogjuk látni, mintsem nagyszerű kalandornak.
Miután elérte az Újvilágot, Kolumbusz levelet írt a spanyol uralkodóknak, végtelen aranyat és rabszolgákat ígérve neki – és szándékában állt betartani az ígéretét, még ha ennek népírtás is volt az ára. Elkezdte összegyűjteni az őslakosokat, hogy egyeseket rabszolgákként küldjön Spanyolországba (a fele sem élte túl az utazást), másokat pedig aranyat gyűjteni küldött. A békés arawak törzs minden 14 év feletti tagját munkára fogták Haiti azon a részén, ahol Kolumbusz úgy gondolta, hogy hatalmas aranylelőhelyek rejtőznek.
Azok az őslakosok, akik elegendő aranyat hoztak, rézjelvényt kaptak, ami az életben maradáshoz szükséges jogot szimbolizálta. Akiket jelvény nélkül kaptak el, azoknak levágták a kezüket, és hagyták őket elvérezni. Haitiban alig volt arany – ami azt jelentette, hogy Kolumbusz követelményeit lehetetlen volt teljesíteni. A legtöbb őslakos megpróbált elmenekülni, de a spanyolok kutyákkal üldözték őket, és mindenkit megöltek, akit találtak.
„Szemeim olyan tetteket láttak, amelyek idegenek az emberi természetettől, és most remegek, miközben írok” – írta haza Bartolomé de las Casas atya, aki csatlakozott Kolumbusz expedíciójához. Tanúja volt a spanyolok őslakosok ellen elkövetett borzalmas mészárlásának, és amit leírt, az ijesztőbb volt, mint bármilyen horrorfilm.
Bartolomé beszámolója szerint Kolumbusz emberei élő embereken tesztelték a kardjaik élességét: összegyűjtötték az őslakosokat, és csonkították őket. „Időtöltésként” – írta – a spanyolok fogadásokat kötöttek arra, hogy ki tud kettévágni egy embert, vagy ki levágni a fejét egyetlen csapással. És nem csak a felnőtteket gyilkolták.
Miután Kolumbusz az Újvilágban rekedt, és élelmiszerhiánnyal szembesült, elkezdte éhezteti az embereit. A hajók rakterei tele voltak ugyan élelemmel, de a „nagy hódító” nem osztotta meg az élelmiszert a spanyol telepesekkel, még akkor sem, amikor elkezdtek éhenhalni. Ehelyett Kolumbusz szigorú szabályokat vezetett be, azzal fenyegetve, hogy felakaszt bárkit, aki csak egy falat kenyeret is ellop. A valós büntetések azonban gyakran még ennél is kegyetlenebbek voltak. Amikor egy inas halat lopott az egyik hajóról, Kolumbusz levágta a kezét és kiakasztotta a bűntett helyszínén. Egy másik fiút, akit gabona lopásán kaptak, megkorbácsolták, levágták a füleit és az orrát, majd bilincsbe verték, és eladták rabszolgának.
Kolumbusz még azokat is megkínozta, akik a saját pénzükből vásároltak élelmiszert: egy tucatnyi spanyolt megkötöztek és nyilvánosan megostoroztak, amiért sertést és kenyeret vásároltak. Bűnük az volt – jelentette ki Kolumbusz -, hogy „engedély nélkül vásároltak és adták át az aranyat”. Mire Kolumbusz elindult, az embereinek fele éhen halt. Ő maga azonban meglehetősen kövér maradt, és gondosan ügyelt arra, hogy a raktárai mindig tele legyenek élelemmel.
Ha egy spanyol nő nem tetszett Kolumbusznak, nem csak megkorbácsolta vagy felakasztotta; büntetései közé tartozott a nyilvános megalázás is. Konkrétan elrendelte, hogy a nőt meztelenre vetkőztessék, öszvérre ültessék, és körbehajtsák a városban. Kolumbusz csapata legalább háromszor csinált ilyet. Az elsőt Kolumbusz Kristóf saját maga ítélt el, mivel a nő „hamisan állította, hogy terhes” – ezért a „bűnözőt” meztelenül vonultatták végig az utcákon.
Kolumbusz testvére, Bartolomeo nem sokkal később követte ezt a példát, amikor a nő egy egyszerű tanonc fiainak nevezte őket (ez egyébként így igaz, nem tévedett). A nyilvános megaláztatás után elrendelte, hogy vágják ki a nő nyelvét. Kristóf el volt ragadtatva – nyilvánosan gratulált Bartoloménak, amiért megvédte a család jó hírnevét. Egy másik hivatalnok ugyanezt tette egy Teresa de Vaeca nevű nővel – mert kiderült, hogy a nőnek viszonya volt valakivel, miközben együtt voltak.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
