Gondoljunk csak az ókori Egyiptomra, ahol a zöld a termékenység és az újjászületés szimbóluma volt, vagy a középkori Európára, ahol a zöld ruhák a természettel való harmóniát és a társadalmi rangot fejezték ki. A középkorban természetes színezékeket adtak a szövethez, hogy elérjék ezt a színt.
De erről a smaragdzöld ruhás, fekete hajú hölgyről is beszélnünk kellene. Milyen gyakran viselte vajon ezt a ruhát? Jól érezte magát benne? Nem támadta meg hirtelen betegség? Nem borították a testét fekélyek?
Minek ez a sok kérdés? A helyzet az, hogy a 18. század második felében az európai vegyészek megoldották a zöld festék tartósságának problémáját. Igen, a művészeket nem szabad hibáztatni: nem ők találták fel az új pigmentet. A tudósok eredményeinek köszönhetően egyre több különböző kémiai festékanyag jelent meg. Az egyik vagy másik színnel kapcsolatos divat évente változott Európában.
A francia kémikus, Michel Eugène Chevreul megalkotta a színtudományt.
Innentől kezdve a nők a szivárvány minden színét kombinálhatták öltözékükben, mivel a festékanyagok olcsóbbak lettek. De tudod, hogy milyen anyag segített létrehozni a zöld minden árnyalatát? A fehér arzén!
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
