Valószínűleg sok kislány álmodozott a hercegnői életről és arról, hogy bálokon táncolhasson és egy nap rátaláljon a hercegére.
Az udvarhölgyek számára ez a lehetőség adott volt. De ezért az álomért súlyos árat fizettek. Ugyanis a királyné udvarhölgyeinek élete valójában nehéz, veszélyes és kiábrándító volt.
Ebben a cikkben megismerheted a királyi udvarhölgyek életét. Megtudhatod, hogyan segítettek ezek a lányok az uralkodónőnek és az egész udvari társaságnak. És ha végigolvasod a cikket, meg fogod érteni, hogy miért végezte sokuk az életét akasztófán, vagy miért maradtak „vénlányok”.
Csak fiatal arisztokrata lányok válhattak a királyné udvarhölgyeivé. A tanács a legszebb és legokosabb lányokat választotta ki, akik hasznosak lehetnek a koronának. A fő feladatuk az volt, hogy kísérjék az úrnőt, és segítsenek neki a mindennapi teendőkben.
A bizalmas udvarhölgyek komolyabb feladatokat kaptak: például hivatalos eseményekre kísérték a királynőt, hogy „elriasszák” a vele beszélgetni vágyókat. Vagy titkos küldetéseket hajtottak végre.
A lányokat 15-16 éves korukban „elrabolták” a családjukból. A királyné lett a hivatalos gyámjuk a szüleik helyett: ő felelt a további tanulásukért és nevelésükért. Sok időt fordítottak a társasági viselkedésre, hiszen a segítőből a „monarchia arcává” kellett válnia. És a királynő számára hasznos készségekre is szert kellett tenniük.
A lány többé nem hagyhatta el a palota határait – és ez nem vicc. Az udvarhölgy életfogytig szolgálta a királynőt, 24 órában mellette maradva. A felelősségteljes és nehéz munka folyamatos „ügyeletet” igényelt.
Például pletykákat kellett gyűjteniük a társadalomban, és eljuttatniuk azokat az uralkodóhoz. Válaszolniuk kellett mindenféle kérdésre, amit a királyné feltett nekik. Ezek a kérdések gyakran születési dátumokra, címekre és az emberek közötti viszonyokra vonatkoztak.
Ezért még a szabadságukat is a palotában töltötték az udvarhölgyek, hogy ne maradjanak le semmilyen fontos információról. Csak házasság révén szabadulhattak meg a „rabszolgaságtól”.
Az udvarhölgyek ingyen dolgoztak. Cserébe személyes szobát, ételt és olyan ruhákat kaptak, amelyeket a királyné már nem hordott. Akkori emberek számára felfoghatatlan volt, hogy miért akart valaki udvarhölgy lenni. Hiszen a munkájuk teljesen a királyné hangulatától függött, és még fizetést sem kaptak.
De az udvarhölgyek valami sokkal többet kaptak – tekintélyes társadalmi pozíciót. Ez segített a szüleiknek javítani a család helyzetén, maguknak a lányoknak pedig gazdag férjet találni. Igaz, addig a „régi szokás szerint” pénzt kellett kérniük a szüleiktől.
Néhány kötelességükről az udvarhölgyek inkább hallgattak, mert szégyellték és attól féltek, hogy ezek a feladatok csorbíthatják arisztokratikus méltóságukat. Például segítettek a királynőnek a fürdésben, vagy a WC-n ülve tartották a ruháját, mintha közönséges szolgálók lennének. Reggelente ők öltöztették az uralkodónőt, aki enélkül gyakorlatilag ki sem bírt volna kelni az ágyból.
Valamint nem utasíthatták vissza a koronának nyújtott „intim szolgáltatásokat” sem. Például, amikor az udvarhölgyet „éjszakai ajándékként” a magas rangú vendég hálószobájába küldték.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
