Néha a sors (vagy maga Isten) mintha csak gúnyt űzne az emberek túlzott magabiztosságából.
A történelem nem egy olyan esetet ismer, amikor emberek fennhangon hirdették sebezhetetlenségüket, csakhogy aztán szinte azonnal az ellenkezőjét bizonyítsák be. Akár a körülmények végzetes összjátéka, akár a túlzott magabiztosság következménye, vagy egyszerűen csak az élet iróniája volt ez – utolsó szavaik baljós jóslattá váltak.
Ebben a cikkben négy olyan férfiról olvashatsz, akik közvetlenül azután távoztak az élők sorából, hogy kijelentették: velük bizony semmi baj nem történhet.
1. John Sedgwick vezérőrnagy – saját vakmerőségének áldozata ellenséges tűzben
Az amerikai polgárháború idején John Sedgwick vezérőrnagy az uniós hadsereg köztiszteletben álló parancsnoka volt. Katonái nagyra becsülték bátorságáért és azért, mert közel állt a közlegényekhez, sőt, az emberei iránti elkötelezettségéért kiérdemelte a „John bácsi” becenevet is.
A spotsylvaniai csata egyik döntő pillanatában a konföderációs mesterlövészek közel egy kilométeres távolságból heves tüzet zúdítottak rájuk. A pontos lövések sortüzében az uniós katonák ösztönösen fedezéket kerestek, ami Sedgwickből értetlenséget váltott ki.
Felháborodott, és így próbálta meg lelkesíteni katonáit:
– Micsoda? Golyók elől rejtőztök? Én szégyellem magam helyettetek! Férfiak vagytok, nem? Mit fogtok akkor csinálni, ha az ellenség támadásba lendül, és teljes hosszában lőni kezdi a vonalatokat?
Ebben a pillanatban a konföderációs hadsereg egyik, Whitworth puskával felfegyverzett mesterlövésze észrevette a teljes alakjával ott álló tábornokot, és célpontjául választotta.
Amikor az egyik tisztje azt tanácsolta Sedgwicknek, hogy keressen fedezéket, a tábornok válaszképpen csak hangosan felkacagott:
– Minek rejtőzködnék? Hiszen ilyen távolságról még egy elefántot sem találnának el!
E szavak elhangzása után alig egy másodperccel a mesterlövész golyója pontosan a tábornok fejébe csapódott. Így ért véget a legendás parancsnok élete, akinek utolsó mondata a sors kegyetlen iróniájává vált.
2. Bandō Mitsugorō színész annak a végzetes önbecsapásnak esett áldozatul, hogy ő védett a mérgekkel szemben
Japánban a fugu halat ínyencségnek tartják, de fogyasztása komoly kockázattal jár. Májában tetrodotoxin található – egy halálos méreg, amely több tucatszor veszélyesebb a ciánnál. Az ilyen hal hibás elkészítése az ember életébe kerülhet, ezért azok a japán szakácsok, akik fugut készítenek, éveken át tartó képzésen vesznek részt, és különleges engedélyt szereznek az elkészítésére.
Azonban a XX. században ennek a veszélyes halnak a felszolgálását jóval kevésbé ellenőrizték. 1975-ben a híres japán színész, Bandō Mitsugorō, miközben barátaival egy drága étteremben ünnepelt, úgy döntött, hogy bebizonyítja bátorságát.
Az alkoholtól feltüzelve odahívatta az asztalához a szakácsot, és azt követelte, hogy szolgálják fel neki a fugu legmérgezőbb részét, a máját. Mitsugorō a séf óva intésére csak legyintett, majd az asztalra csapva azt kiáltotta, hogy ő immunis a mérgekre, és megparancsolta neki, hogy gyorsan hozza az asztalra a fugu hal máját.
Nem nehéz kitalálni, hogy Mitsugorōnak semmiféle immunitása nem volt. Miután elfogyasztotta a fugu máját, a színész hamarosan rosszul lett, néhány óra múlva pedig belehalt a légzőizmai bénulásába – ami a tetrodotoxin tipikus hatása.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
