Dr. Karen Dempsey, egy középkori várakra szakosodott régész, munkájában meglepő tényeket oszt meg a mindennapi életről ezekben a lenyűgöző építészeti remekművekben.
Kutatása során elemezte a várak lakói által használt tárgyakat, valamint azokét, akiknek feladata a vár rendben tartása volt.
Amellett, hogy a középkorban a vár fő szerepe a katonai védelem volt, a várak királyok, lovagok és más, többé-kevésbé előkelő nemesek rezidenciái is voltak. A vár a maga nemében a tulajdonos hatalmának és társadalmi helyzetének bizonyítéka is volt.
Nem éltek a várban egész évben
Igen, a vár az otthonuk volt, vagy akár családi fészeknek is nevezhetjük, de… nem volt állandó lakhely. A vár ura, családja és szinte az összes szolga rendszeresen költözött várról várra. Mindent szó szerint magukkal vittek: ágyakat, ágyneműt, edényeket, faliszőnyegeket, gyertyatartókat, ládákat, sőt, cserepes és dézsás növényeket is.
Nehéz elképzelni, mekkora lehetett az a szekérkaraván, ami képes volt elcipelni a vár összes helyiségének berendezését. Valójában a karavánok nem voltak olyan nagyok. Ez a tény arra késztet bennünket, hogy feltegyük a kérdést: vajon a vár összes szobája lakott volt? A válasz magától értetődik – nem.
A várakban pontosan annyi helyiséget használtak, amennyi a középkori fogalmak szerinti kényelmes élethez szükséges volt. Az összes többi szoba üresen állt, és csak a külső díszlet fenntartására szolgált.
A várról várra költöző csoport 30-150 főből állt. Mindannyian együtt utaztak: a családfő a feleségével és a sok gyerekkel. Őket követték a konyhai dolgozók, lovászok, dajkák, személyi asszisztensek, a házikáplán és persze az őrség.
A várakban élők száma évszaktól függően jelentősen eltért. Ezenkívül a várak számos vendéget fogadtak a vallási ünnepek idején. Így például, ha húsvétra érkeztek, a vendégek akár három-öt-hat hónapig is maradhattak.
És mi történt az időközben elhagyott várral? A hónapokig tartó emberi jelenlét alatt a várat annyira bepiszkították (elnézést a durva szóhasználatért), hogy a következő néhány hónapban a várban maradt cselédség takarította és szellőztette az épületet. Szóval, felkészítették a várat a lakók legközelebbi inváziójára.
A WC-k nem voltak olyan piszkosak és büdösek, mint ahogy azt hiszik
A vár illemhelyei, amelyeket gardróboknak neveztek, egy fából vagy kőből készült erkély voltak, a padlóban egy lyukkal, amelyen keresztül a hulladékot kidobták.
Ezek a mellékhelyiségek általában az első emelet hidegebb északi falain vagy a vár szélvédett oldalán helyezkedtek el. Leggyakrabban az épület sarkához közel helyezték el őket, amennyire csak lehetett a főbejárattól, bár… ez nem mindig sikerült. Csak nagyon ritka esetekben nyíltak a gardróbok a belső udvarra, de ez inkább kivétel volt a szabály alól.
Bár a középkori emberek nem tartották be a mai higiéniai szintet, mégis a maguk módján viszonylag tiszták voltak. Különböző időszakokban különböző módon tisztították meg a „trónt” a székelés után, de az biztos, hogy senki sem jött ki koszosan a gardróbból. Erre utal az a tény, hogy a gardróbok közelében gyakran helyet kaptak a szemetesvödrök (ahogy ma neveznénk őket).
Néha, ha a várban állandó jelleggel sok ember tartózkodott, például amikor a vár nemcsak lakóhelyként, hanem védelmi funkciót is betöltött, és állandóan helyőrség állomásozott benne, akkor… ezt a problémát különleges módon kellett megoldani. A fővártól távolabb egy különálló erődítményt építettek, amelyet fedett folyosó kötött össze a várral. Ez az elkülönített torony szolgált a legtöbb lakó illemhelyéül.
Érthető okokból a danskert, ahogy ezt a nyilvános WC-t nevezték, igyekeztek folyó vagy szakadék fölé építeni. Ha a terepviszonyok ezt nem tették lehetővé, akkor alatta rendszeresen lapátos emberek ügyeltek. Érdekes… vajon munkaruhát biztosítottak nekik?
Egyébként a dansker-tornyok, amellett, hogy illemhelyként használták őket, tökéletes védelmi elemet jelentettek, hiszen mindenki megértette, hogy nem ésszerű hatalmas pénzt és energiát pazarolni egy egyszerű WC építésére…
És hogy senki ne tévedjen el, és útközben ne érje baleset, a danskerhez vezető utat ilyen jelzőtáblák mutatták:
A cikk még nem ért véget, folytatáshoz kattints a következő oldalra!