Dante az irigységet úgy határozta meg, mint „azt a vágyat, hogy másokat megfosszon attól, ami az övék”. Dante Purgatóriumában az irigyeket azzal büntetik, hogy szemüket dróttal varrják be, mert bűnös élvezetet találtak abban, ha másokat megalázva látnak.
Bujaság:
A bujaság vagy kéjvágy erős vágyakozás. Általában az erős vagy féktelen szexuális vággyal társítják, amely paráznasághoz vezethet.
Dante a bujaságot az emberek iránti rendetlen szeretetként határozta meg. A bujaságot tartják a legkevésbé súlyos halálos bűnnek, mivel ez olyan képességekkel való visszaélés, amelyek közösek az emberben és az állatokban, a testi bűnök pedig kevésbé súlyosak, mint a lelki bűnök.
A „Purgatóriumban” a bűnbánó tűzben jár, hogy megtisztuljon a buja gondolatoktól és érzésektől. A „Pokolban” a bujaság bűnében vétkes, megbocsátást nem nyert lelkeket örökké nyughatatlan szelek sodorják, ami a földi életben tanúsított önuralom hiányát jelképezi.
Torkosság:
A torkosság valaminek a túlzott élvezete és fogyasztása. A szó a latin gluttire igéből származik, ami azt jelenti: nyelni.
A középkori tekintélyek (például Aquinói Tamás) tágabban értelmezték a torkosságot, azzal érvelve, hogy az magában foglalhatja az étel kényszeres várását, valamint a finomságok és drága ételek iránti túlzott rajongást is. Aquinói Tamás a torkosságnak öt formáját különböztette meg:
- Laute – túl drágán enni
- Studiose – túl válogatósan enni
- Nimis – túl sokat enni
- Praepropere – túl gyakran enni
- Ardenter – túl mohón enni
Ezek közül az ardenter-t tartják a legsúlyosabbnak, mivel ez az egyszerű földi örömök iránti szenvedély, amely impulzív evésre késztethet, vagy akár az élet céljait is az evésre és ivásra szűkítheti.
Példa erre Ézsau esete, aki eladta elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért: „parázna vagy istentelen ember…, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát”, és később „nem talált helyet a megbánásra, noha gondosan kereste, könnyek között” [Ter 25:30].
Restség (csüggedés, jókedvtelenség):
A restség az apátia és a lehangoltság állapota, amelyben az embert nem érdekli a saját helyzete és a körülötte zajló események, és emiatt képtelen lehet ellátni a létfontosságú kötelességeit.
A restség (csüggedés) akkor következik be, amikor az ember a negatív gondolatok csapdájában érzi magát. Úgy érzi, kilátástalan sötétség borult rá, és soha többé nem fogja meglátni a fényt.
Aktualitás:
Ha ma a hét halálos bűnön gondolkodunk, felfedezhetjük, hogy ezek az ősi fogalmak meglepő módon összecsengenek az emberi viselkedésről alkotott modern pszichológiai elképzelésekkel.
Például az irigység bűne megfelel az alkalmatlanság érzésének, amely gyakran az alacsony önértékelésből fakad. A torkosságot pedig hagyományosan túlzott önkényeztetésnek tekintik, amely kényszeres viselkedéssel és függőséggel kapcsolatos.
A fösvénység (kapzsiság), a kielégíthetetlen vágy, hogy többet szerezzünk, megfelel annak, amit a pszichológusok materialista értékorientációnak neveznek. A bujaságot, amelyet a fizikai vagy érzelmi kielégülés leküzdhetetlen szükséglete jellemez, pszichológiai szempontból impulzivitásként és kényszeres szexuális viselkedésként értelmeznek.
A kevélységet (gőgöt), amelyet minden bűn gyökerének neveznek, pszichológiai megfelelőjét a nárcizmusban és az egoizmusban találjuk meg. A restség (csüggedés) összecseng a depresszió tüneteivel és a motiváció hiányával. A harag pedig szorosan kapcsolódik a dühkezelési problémák és az interperszonális konfliktusok modern értelmezéséhez.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
