Sokan valószínűleg egy fejlett kultúraként képzelitek el az ókori görögöket, ami nagyban befolyásolta az emberiséget. Aktívan fejlesztették az orvostudományt és a filozófiát, nagyszerű költőket és gondolkodókat adtak a világnak, akiket a mai napig idézünk. De a mindennapokban elég furcsa és undorító szokásaik voltak.
Ebben a cikkben érdekes tényeket tudhatsz meg az ókorról. Hogyan vallottak szerelmet a görögök, és hogyan boldogultak WC-papír nélkül? A cikk végére pedig megérted, miért rendeztek ünnepségeket a férfi fallosz tiszteletére.
Ókori színház Taorminában.
Az ókori Görögországban az orvostudomány még csak gyerekcipőben járt. Ez sok furcsa és egyenesen undorító gyógymódot eredményezett. Az orvosok például megkóstolták a beteg fülzsírját, hogy „ízleléssel” megállapítsák a betegséget.
A női fájdalmakra azt javasolták, hogy kenjék be magukat sárral, vagy egyenek állati ürüléket. A nem kívánt terhesség ellen pedig azt, hogy „időben” tüsszentsenek. Kár, hogy nem írták le, hogyan csinálták ezt pontosan.
A különösen ravasz gyógyítók menet közben találták ki a gyógyszereket. Például a sportolóknak „varázslatos” keveréket kínáltak az izomfájdalmak enyhítésére, amit izzadságból készítettek.
A srácot bekenték olívaolajjal, és elküldték edzeni. Aztán lekaparták az olajat a ráragadt szennyeződéssel együtt, és azt javasolták, hogy igya meg vízzel.
A 16. századig Görögországban nem volt WC-papír. Ezért az emberek a kezük ügyébe eső tárgyakat használták. A legkézenfekvőbb megoldást, a leveleket kihagyták, mivel sok fát szentnek tartottak, és úgy gondolták, hogy az Istenekhez tartoznak.
Általában kavicsot, követ vagy kerámia edények cserepeit használták. Ne kérdezd, hogyan törölték ki magukat velük. Én sem tudom.
A tehetősebb emberek megengedhették maguknak a pálcára tűzött szivacsot. Ismeretesek olyan esetek is, amikor mohát téptek le. Vagy valahogy megszárították a földet, puha, nem törékeny formát adva neki. Nem csoda, hogy az akkori idők legelterjedtebb betegsége az aranyér volt.
A görögök pártfogókká váltak a fiatal fiúk számára. A polgári normák szerint ez jó cselekedetnek számított. Hiszen a pártfogó segített a fiatalembernek belépni a felnőtt életbe: oktatást és készségeket adott neki, amikkel ő maga is rendelkezett.
Igaz, „tiszta véletlenül” a fiúk szépek és vonzóak voltak. És kicsit közelebb kerültek a tanárhoz…
Mecénás
A tanárok azzal magyarázták, hogy a fizikai kontaktuson keresztül jobban átadják az élettapasztalatot. Az emberek úgy tettek, mintha elhinnék. És nem számított, hogy a pártfogás pontosan akkor ért véget, amikor a fiúnak kinőtt a bajsza, és elvesztette „fiatalos vonzerejét”.
A bölcs görögök, akik a tudomány és az oktatás fellegvárának tartották magukat, meglepően egyszerűen kezelték a szerelmi vallomásokat. Semmi hosszú vers, ami a lány szemének van szentelve.
Semmi virágcsokor. Elég volt egy almát a lányhoz dobni és azt mondani: „Tetszel nekem” vagy „Gyere hozzám feleségül”. A lényeg, hogy óvatosan dobják, mert különben a boldog menyasszony szem nélkül maradhat.
Szerelmi vallomás
A fiúknak pedig az idősebb férfiak élő kakast ajándékoztak. Lehetséges, hogy a hús annak a szimbóluma volt, hogy a férfi készen áll felelősséget vállalni a partneréért: etetni, gondoskodni róla, és tudást adni neki.
A görögök voltak az elsők, akik felhagytak a többnejűséggel, de szigorúan ügyeltek arra, hogy a férfi 35 éves kora előtt megházasodjon. Az ellenállást büntették. Az ilyen férfit kitették a térre, hogy szégyenkezve magyarázza a járókelőknek, hogy miért agglegény még mindig.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon!