Az akkori emberek nem értették, hogy mi történik.
Sokan úgy tekintenek 2020-ra, mint életük legrosszabb évére. Mások számára össze sem hasonlítható mondjuk a 14. századdal, amikor kitört a fekete halál Európában. Ezek azonban eltörpülnek az 536-os évhez képest, melyet számos középkori történész az emberiség történelmének legrosszabb évének tekint.
Ez nem valami fontos történelmi eseménynek köszönhető, hanem feltehetően egy hatalmas természeti katasztrófának, amely világszerte jelentős természeti, gazdasági és társadalmi instabilitást okozott. A tudósok úgy vélik, hogy a természeti katasztrófa hátterében egy hatalmas vulkánkitörés állhatott, mely porral és hamuval lepte be a légkört, aszályt és éhínséget okozva, valamint olyan hideg időjárást, amely milliók életét követelte Európában, Ázsiában és Afrikában.
A Nap hirtelen abbahagyta a sütést.
Az ebből az időszakból származó ősi feljegyzések szerint 536-ban olyan gyenge volt a napsütés, mint egy Napfogyatkozáskor. Azt mondják, hogy a napsugarak kékes színűek voltak, és annyira gyengék voltak, hogy semmi nem vetett árnyékot a Földön. Feltételezések szerint egy hatalmas vulkánkitörés okozhatta ezt a légköri hatást, mely olyan nagy volt, hogy a világ nagy részét vulkáni porral és hamuval borította be.
Nyáron szokatlanul hideg volt.
A napfény hiánya miatt az európai kontinens nagy részén hatalmas hőmérséklet-csökkenés következett be, melynek köszönhetően a hőmérséklet még nyáron is alig érte el a 2°C-ot. Ez egy rövid jégkorszakot okozott, ami 536-tól 540-ig tartott. Ebben a 4 évben az éves átlaghőmérséklet végig 2°C alatt volt. Egyes tudósok úgy vélik, hogy nem vulkánkitörés, hanem egy hatalmas meteorit becsapódása okozhatta ezt a jégköri jelenséget, azonban nincs bizonyíték akkora kráterre a Földön, ami ekkora természeti változást generálhatott volna.
Hosszan tartó fagyok voltak, amik tönkretették a növényeket.
Michael McCormick nevű középkori történész sok olyan dokumentum létezik, amely alátámasztja az 536-os év szörnyűségeit. Az egyik ilyen egy bizonyos Cassiodorus nevű római államférfi feljegyzése, aki a szántóföldeket sújtó hosszantartó fagyokról számolt be. Elmondása szerint az almák kemények voltak, a szőlő pedig olyan savanyú ízű lett, hogy a korábbi években betakarított készleteket kellett helyette felélni.
Nem volt kenyér az asztalon.
Cassiodorus nem túlzott. Tényleg komoly élelmiszerhiány volt a világon, ami arra késztette az emberiséget, hogy a korábbi években felhalmozott élelmiszerkészlethez nyúljon a túlélés érdekében – már ha volt ilyen. Az egyik keltáktól származó történelmi feljegyzés igazolja a római államférfi szavait: ők a haszonnövények elfagyása miatt óriási kenyérhiánnyal küszködtek.
Világjárványok jelentek meg a különböző régiókban.
Az éghajlatváltozás és a rossz termés miatti táplálékhiánynak köszönhetően a lakosság legyengült, és különféle betegségek ütötték fel a fejüket, mint például a Justinian pestis. A pandémia hatására meginduló tömeges migráció pedig csak hozzájárult a járványok terjedéséhez, ami olyan gazdasági összeomlást okozott, ami miatt számos akkori népesség egyszerűen eltűnt a Föld színéről.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
