Mulatság
Talán épp ezért sokan egyszerűen lemondtak az „igazi szerelem kereséséről”, és olyan nőket vettek feleségül, akikhez baráti kapcsolat fűzte őket. A szenvedélyes éjszakákat pedig mulatóházakban töltötték.
Ez nem számított hűtlenségnek. Hiszen Görögországban négyféle szerelem létezett, ahol a ragaszkodás és a szenvedély különálló érzéseknek számítottak, amelyeket különböző emberek iránt lehet érezni.
Házasságkötés után a lány teljesen a férjétől függött. Tilos volt földdel rendelkezniük, örökölniük, vagy elmondaniuk a véleményüket. Nem mehettek ki az utcára kíséret nélkül. És még a nevüket sem mondhatták ki nyilvánosan.
Hetaira
Az egyetlen módja annak, hogy függetlenné váljanak, az volt, hogy megnyissák a saját „üzletüket”. Az ilyen lányt hetérának hívták. Gyermekkorától kezdve speciális iskolában tanult: zenét, táncot, társalgást, filozófiát, sőt politikát is.
Hogy a jövőben érdekes társaságával szórakoztassa a férfiakat. És mindenféle trágárság nélkül. Ez tiszteletre méltó szakmának számított, amit jól megfizettek.
A leendő harcosokat kemény körülmények között nevelték. 7 éves korukban a fiúkat elvitték a katonai táborba. Naponta végeztek testgyakorlatokat, kard- vagy lándzsahasználatot tanultak. Szalmával bélelt fekhelyen aludtak. Az élelmet maguknak szerezték be. Minden gyengeségért súlyosan megbüntették őket.
Fiatal harcosok kiképzése
Az edzéseken teljesen meztelenül vettek részt. Azt mondják, így szoktatták hozzá őket, hogy inkább a testükre, mint a páncéljukra támaszkodjanak. És ezzel levetkőzték magukról a túlzott szerénységet is. A fiatalemberek korán a csatatéren találták magukat. És csak 30 éves koruk után volt joguk elhagyni a szolgálatot, és családot alapítani.
De a harcosok kegyetlen nevelése ellenére néhány történelmi tény hamisnak bizonyult. Például a gyenge gyermekeket nem ölték meg. A régészek ásatásokat végeztek a temetkezési helyen, és nem találtak csontokat. A spártaiak nem „alsónadrágban” harcoltak, hanem könnyű páncélzatban: sisakban, mellvértben és lábszárvédőben.
Spártai
Az osztag sem 300 főből állt, mint ahogy a filmekben mutatják. A rabszolgákkal együtt, akik a katonákat kísérték, és nyilvánvalóan ágyútöltelékként szolgáltak, 900-an voltak. A teljes hadsereg pedig több mint 7000 főt számlált, és kisebb népcsoportokból állt.
Athénban minden évben ünnepséget rendeztek Dionüszosz, a termékenység istene tiszteletére. Természetesen az emberek nem találtak jobb megszemélyesítést az isten számára, mint a férfi falloszt. Férfiak és nők vonultak az utcákra hatalmas szobrokkal és a „férfiasság” ábrázolásaival. Dalokat énekeltek, és pajzán vicceket meséltek.
Érdekes, hogy az ünnep után sem tűntek el ezek a látványosságok. Az emberek egyszerűen kiállították otthon a falloszokat és a női melleket, amik ettől egy idő után az otthoni kényelem szimbólumaivá váltak. Úgy tűnik, hogy a virágok nem boldogultak ezzel a feladattal.
Melyik ókori tény tűnt számodra a legfurcsábbnak? Esetleg ismersz még hasonlókat? Írd meg a véleményed a hozzászólásban!