A hülye minden sarkon azt kiabálja, hogy ő a legokosabb, és ismer olyanokat, akik még okosabbak. Szeret másokat megalázni. Soha nem kér bocsánatot, és nem ismeri el a hibáját az előtt, akit megalázott. De mindig remeg és szolgalelkű a főnökei előtt. Mindig beszél valamiről, de ez legtöbbször semmitmondó, és csak azért történik, hogy valamiről beszéljen.
Az okos ember többet hallgat, mint beszél. Nem azért, mert nincs mondanivalója, vagy nem tud hozzátenni valamit az adott témához. De az okos ember inkább beleássa magát az információba, és célzott kérdéseket tesz fel, hogy valami újjal és hasznossal egészítse ki a tudását. Neki nem célja, hogy megalázzon másokat azzal, hogy hülyének nézi őket.
A hülye életében káosz uralkodik. És szerinte mindig valaki más a hibás a káoszáért, csak ő nem. Otthon mindig veszekszik a rokonaival. Hangosan teszi ezt, hogy mindenki hallja. A hülye nem a saját életét éli, hanem másét másolja. Mások képeinek sztereotípiái szerint él. Nem hallja magát, nem hall másokat. És ennek következtében mindig pénzszűkében van.
Az okos ember életének minden területére kiterjed az egyensúly. Ezért a munkamánia nem feltétlenül az ész jele, hanem inkább annak a jele, hogy valaki nem tudja összeegyeztetni az élet különböző részeit. Az okos ember ügyesen és mindenféle károkozás nélkül ötvözi a munkát, az otthont, a családot és még a személyes érdekeit is. Képes dűlőre jutni az agyával és a beszéde segítségével megoldani problémákat. És lám, neki tényleg meg is oldódnak a problémái!
A hülyét könnyű felismerni a káromkodások és töltelékszavak használatáról. Minél több a káromkodás, annál kevesebb az ember intelligenciája és szókincse. Ezek a szavak nemcsak mérgező, romboló energiával vannak feltöltve, de még visszataszítóan is hangzanak. Ezért van az, hogy ezeknek a hülyéknek az élete tele van rémálmokkal. Amit kimondanak ugyanis a világba, azt kapják vissza az életükbe.
Az okos ember tiszta beszédet használ. Megérti, hogy bármilyen ismeretség üzleti partnerséggé válhat, és nem akarja elveszíteni a leendő ügyfelet. Jobb, ha rögtön szépen beszél, és művelt, tisztességes emberként mutatja be magát, akivel jó együtt dolgozni. Az okos emberek gondosan választják meg a környezetüket, hogy bármikor bővíthessék az üzleti kapcsolataikat.
A hülye mindig a „talánban” reménykedik, és arra vár, hogy majd valaki egyszer megoldja az összes problémáját. Biztos benne, hogy minden sikeres ember valamilyen oligarcha gyereke vagy parlamenti képviselő unokaöccse. Hogy mindenki csak úgy megkap mindent. És persze ő az egyetlen, aki nem, és aki emiatt ilyen szerencsétlen és szegény.
Az okos ember tudja, hogy nincs olyan, hogy „szerencse”. Mindent magának kell elérnie. Dolgozik, és eredményeket ér el. Mindig pozitív marad minden helyzetben. Mert megérti, hogy a legnagyobb vagyona ő maga. Semmilyen külső tényező nem akadályozza meg abban, hogy sikereket érjen el.
Egy szó mint száz, a bőbeszédűség nem mindig az ész jele. Az okos emberek nem a fecsegést nézik, hanem a beszéd minőségét. A bölcs ember néhány szóban összefoglalja a feladatot, és nem hív össze emiatt értelmetlen értekezleteket. Az okos ember nem pazarolja az idejét arra, amit mással is tölthetne.
Mi a véleményed a fentebb leírtakról? Egyetértesz velük, vagy kifogásokkal kezeled? Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
