Decrottoir
A „decrottoir” szó franciául „kaparót, cipőtisztító kefét” jelent. Ilyen vasdarabokat sok helyen találhatunk a gazdag történelmű városokban a házak bejáratánál. Ezek a szerkezetek a 18-19. században arra szolgáltak, hogy a sarat és a havat eltávolítsák a cipőtalpakról, mielőtt beléptek volna a házba, hiszen akkoriban még nem voltak aszfaltozott utak, és a cipők nagyon koszosak lettek.
Az angol író, Chesterton az esernyőtartóval együtt említette a sárkaparót, mint a viktoriánus Anglia kispolgári lakásainak egyik jellegzetessége. Ezek az eszközök a mai napig fennmaradtak, és sok városban találkozhatunk velük.
Steglauer csatornafedél
Ha Szentpéterváron sétálva a lábunk elé nézünk, sok helyen találhatunk „I. I. Steglauer” feliratú csatornafedeleket. A balti származású Ivan Steglauer földmunkásként kezdte pályafutását. Katonai szolgálata után Szentpétervárra költözött, ahol sikeres üzletemberként a városi vízvezeték- és csatornarendszer építésével foglalkozott. Ezért találhatók ma is a cégének bélyegzőjével ellátott csatornafedelek.
Érdekesség, hogy Steglauer a repülés szerelmese volt, és saját repülőgépeket is épített. Az első kísérlet sikertelen volt: a repülőgép 1911-ben lezuhant. Egy évvel később Steglauer egy új, rétegelt lemezzel borított kétfedelű repülőgépet készített, amellyel 1000 méter magasra tudott emelkedni.
Öblös ablakok
Ezek az öblös ablakok az épület homlokzatából kiugró, részben vagy teljesen üvegezett helyiség, amely javítja a szoba megvilágítását.
Régebben ilyen kiugró ablakokat építettek az erődítmények falain, hogy könnyebben lőhessék az ellenséget. Ezenkívül illemhelyként is használták őket: az ürülék innen az erődítmény falain kívülre került.
Esernyő
Azt, amit ma az épület bejárata feletti előtetőnek nevezünk, régen egyszerűen csak „esernyőnek” nevezték. Az ilyen szerkezeteket a főbejáratok és a mellékbejáratok fölé is telepítették. A leggazdagabb házakban pedig hatalmas esernyőt volt szokás készíteni, amely az egész járdát befedte. Gyakran ezekben az építményekben átgondolt vízelvezető rendszer is volt, ahol a cső a konzol részeként majdnem a földig ért.
Néhány esernyő nem fémből, hanem üvegből készült. Általánosságban elmondható, hogy régen minden gazdag háztulajdonos kötelességének érezte, hogy minél díszesebb ilyen előtetőt építsen, már csak azért is, hogy a szomszédok irigykedjenek rá, és ezzel is megcsillogtassa a különleges ízlését és tehetős anyagi helyzetét.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
