Az Everesten minden évben halnak meg hegymászók, de az 1996-os katasztrófa örökre bevonult a történelembe – ez volt a legszörnyűbb tragédia az Everest meghódításának egész történetében.
Az 1996. május 10-11-én történt tragédia a világ hegymászásának egyik legnagyobb és legvisszhangosabb eseménye. Akkor 8 ember halt meg, és 2 ember súlyos sérüléseket szenvedett.
A hegymászók halálának pontos részletei ismeretlenek, mert az évek során legendák, találgatások és egyéb feltételezések szövődtek köré. Hibáztatták a serpákat (a kiszolgáló személyzetet), a vezetőket, és úgy általában mindenkit, akinek bármi köze volt ehhez a tragédiához. Azonban emeljük ki a főbb pontokat, és próbáljunk meg teljes képet alkotni. Hogyan is történt ez a katasztrófa, amely oly sok ember életét követelte?
Kezdjük azzal, hogy általában májusban kezdődik az Everest meghódításának aktív szezonja. Mivel a világ tetején az időjárás folyamatosan változik, a rossz időjárási időszak pedig tarthat két hétig, de akár egész májusban is. Azonban éppen a tavasz utolsó hónapját tartják a legkedvezőbbnek a mászáshoz, mert ebben a hónapban főként hosszú és jó időjárás uralkodik, kevés viharral.
Mindezek ellenére, amikor az Everestre készülsz, mindenekelőtt legalább két hétre előre fel kell mérned az időjárási körülményeket. A mászást az Everest délkeleti oldalán kezdik, amely Nepálban, Katmanduban található – itt kevesebb a meredek lejtő, a gerinc szinte egyenes, és a mászás is könnyebb. Azonban akadnak olyan vakmerő vállalkozók is, akik egyedül, oxigénmaszk használata nélkül kapaszkodnak fel a világ csúcsára, amely egyébként 8848 méterrel van a tengerszint felett.
Ők az Everest északi, kínai oldalán másznak, amelyet számos meredek lejtő, hirtelen szakadékok és – a déli gerincen végig megtalálható, a hegymászók számára nélkülözhetetlen táborokkal ellentétben – a táborok hiánya jellemez: a táborokban pihenhetnek, átvészelhetik a vihart, vagy pótolhatják oxigénkészleteiket. Pótlólagos levegő nélkül mászni rendkívül veszélyes, mivel nagy magasságban oxigénhiány, vakság és más betegségek léphetnek fel. Magukra a táborokra pedig éppen azért van szükség, hogy akklimatizálódj, hozzászokj a körülményekhez, és csökkentsd a betegségek kockázatát.
Összesen négy tábor található a hegyen, valamint egy alaptábor, amely 5400 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Éppen itt tartják első pihenőjüket a hegymászók. A következő tábor, azaz az első, 5944 méteren, a második 6490 méteren található. A harmadik 7300 méteres magasságban, a negyedik, utolsó tábor pedig a csúcs felé vezető úton, 7925 méteres magasságban helyezkedik el. Érdemes megjegyezned, hogy a hegymászók először felmennek az egyik táborba, majd visszaereszkednek – mindez az ilyen körülmények közötti akklimatizációhoz szükséges, hiszen a csúcsokon, mint tudjuk, alacsony a légnyomás és alig van levegő.
Szóval, mi is történt abban az évben? A mászás időjárási körülményei több mint ideálisak voltak – hiszen nagyon hosszú ideig jó idő volt, ami az Everesten rendkívüli ritkaság. Mi volt hát az akadály?
Mindenekelőtt – túl sokan akartak feljutni a világ csúcsára. Mivel maga a mászás veszélyes, és meghatározott időpontokban kell haladni, mindenki nagyon szoros ütemtervet követ, hogy még sötétedés előtt elérje a tábort. Azonban abban az évben ezeket a szabályokat súlyosan megszegték. Több, különböző országból érkező csapat szinte egyszerre indult a csúcsra. Ez azonban önmagában még nem lett volna végzetes hiba, és egy ekkora méretű tragédia könnyedén elkerülhető lett volna.
Később kiderült, hogy a serpák, akik a kötelek kihelyezéséért, a karabinerek rögzítéséért és a mászás egyéb technikai részleteiért feleltek, nem rögzítették időben a köteleket a hegy egyik lejtőjén, aminek következtében a hegy lábánál torlódás alakult ki, ez pedig elindította a katasztrófát. Az első hegyüket megmászó hegymászók között kialakult nagy tömeg és torlódás miatt megnőtt a lezuhanás és a megfagyás kockázata, de ami a legsúlyosabb, hogy a mászásra szánt értékes idő elveszett.
Meg kell említeni továbbá a két vezető vállalat – a Rob Hall vezette „Adventure Consultants” és a Scott Fischer irányította „Mountain Madness” – közötti állandó versengést.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
