Nem minden ment a tervek szerint.
A Szovjetunió egyik technikai csodája volt a több mint 12 km mély, szupermély fúrólyuk A Kola-félszigeten! Mit fedeztek fel a tudósok ebben a 12 kilométeres lyukban, és milyen felfedezéseket tettek? Nézzük meg együtt!
A szupermély Kola fúrólyukat (SG-3) az oroszországi Zapoljarnij város közelében kezdték fúrni az 1970-es években, és csak 1991-ben fejezték be. De nem a Szovjetunió felbomlása miatt, hanem egyéb tényezők miatt, amelyek megakadályozták, hogy tovább haladjanak a föld mélye felé. Mikkel is szembesültek a mérnökök?
Utolérik és lehagyják Amerikát!
A 60-as évek végén elindult a föld mélyének tudományos-technikai kutatási programja. 1970-ben megkezdődött a szupermély fúrás, hogy a szovjetek a saját szemükkel láthassák és a saját kezükkel érinthessék, mi is van bolygónk mélyén.
Az amerikaiak is elkezdték 1972-ben a saját lyukukat fúrni, a Bertha Rogerst Washita megyében (Oklahoma, USA), hogy megvizsgálják a saját földalatti rétegeiket. Ez elérte a 9 km 583 méteres mélységet, és 1979-ig ez volt a világ legmélyebb kútja.
1979. június 6-án azonban a szovjet fúrólyuk elérte a 9584 méteres mélységet, és elvette az első helyet a Bertha Rogerstől.
Az egész civilizált világ a szovjet fúrómunkások világcsúcsáról írt, és figyelemmel kísérte mind a fúrási folyamatot, mind a felfedezéseket, amelyeket a szovjet tudósok szó szerint minden nap tettek.
Aztán jött a 10 kilométer a föld mélyén, majd a 11 kilométer. El akarták érni a 15 km-t, de nem sikerült.
Miért nem tudtak tovább fúrni?
Ennek két nyomós oka volt:
Az első ok az, hogy a fúrófej komolyan eltért az iránytól.
A problémák már 5000 méteres mélységben elkezdődtek. Már az első talajréteg is sokkal vastagabbnak bizonyult, mint azt eredetileg gondolták. Minél tovább fúrtak, annál nagyobb lett az eltérés, és 1991-re az eltérés elérte a 840 métert.
Természetesen a kőzet heterogenitása is szerepet játszott. A földréteget különböző keménységű és dőlésszögű kőzetek alkotják. A fúrófej az egyik oldalon jobban belekapaszkodott, mint a másikon, és a forgása eltérítette. Nem sokkal, de a mélységet figyelembe véve – elég rendesen.
Egy emlékezetes történet a témában (egy Reddit felhasználó mesélte):
„Vállaltunk egy fúrást egy telken. Elkezdtük, mint bármikor máskor, de a víz még nem jelent meg. Aztán mintha valamibe ütköztünk volna, és hirtelen lelassult – hát, lehet, hogy sűrű az agyag, előfordul. Aztán könnyebben ment, de víz még mindig nincs. Már a rendelkezésre álló csövek is a végéhez közelednek, a mélység is elég nagy volt, de víz még mindig nincs… Ekkor jön a háziasszony – Fiúk, nem tudjátok, mi az a cső, ami ott áll ki a földből az ól mögött? Kiderült, hogy egy kő szélébe ütköztünk, ami elhajlította a csövet, így az ívben elkezdett kifelé hajlani, és pont az ól mögött jött ki).”
A második ok a rendkívül magas hőmérséklet volt, amire a szovjet tudósok nem számítottak – 212 Celsius fok! Kiderült, hogy a pokol sokkal közelebb van, mint a Föld középpontja. A kutatók egyszerűen nem hitték el, hogy körülbelül 5000 méteres mélységben a hőmérséklet már elérheti a 200 fokot is.
Pénzhiány miatt végül nem tudták tovább folytatni ezt az egyedülálló kutat. A 90-es években és később sem kaptak már pénzt a fúrólyukra. Pedig a szupermély fúrólyuk megalkotója, David Mironovich Guberman mindent megtett, hogy megmentse a projektet.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
