A természet egyedülálló alkotásának kutatásával foglalkozó tudósok speciális ruhákat és légzőkészülékeket használtak, amelyek hűtik a belélegzett levegőt. De még így sem lehet 45 percnél tovább a barlangban tartózkodni.
Ez a történet körülbelül 26 millió évvel ezelőtt kezdődött.
A magma, ami a mai napig fűti a bányákat, a felszínre emelkedett és elmozdította a földet. A földkéreg mozgása után a magma által felhevített, ásványi anyagokban gazdag forró víz egy földalatti tárolóban rekedt, amiből a Naica bánya munkásai pumpálták a vizet. Mondhatni, hihetetlen szerencséjük volt, hogy a Kristálybarlang más üregekkel volt összeköttetésben, így a szivattyúk azt is lecsapolták, különben Juan és Pedro Sanchez-t egyszerűen elöntötte volna a víz.
A kristályok képződése éppen ebben az ásványvízben és ennek köszönhetően ment végbe. Először az oldott anyagokból anhidrit (vízmentes kalcium-szulfát) keletkezett. Aztán a víz hőmérséklete 58 °C alá csökkent, és a kémiai reakció megváltozott: az anhidrit elkezdett oldódni és kikristályosodni. Az új anyag, amiből a hatalmas kristályok állnak, a szelenit. Hogy érthetőbb legyen, ez a közönséges gipsz egy változata.
Ez a folyamat legalább egymillió évig tartott. Mert gyors növekedés esetén a kristályok jóval kisebbek lennének. Ugyanebben a bányában találtak más barlangokat is, amelyek szintén tele voltak kristályokkal, de azok mérete jóval kisebb volt. A mi barlangunkban a folyamat nagyon lassan ment végbe, ami lehetővé tette az ásványvíz számára, hogy aprólékos munkával megakristályokat hozzon létre.
Amióta Sanchezék fúrói áttörték a mészkövet, a Kristálybarlang napjainak visszaszámlálása elkerülhetetlenül is megkezdődött.
A lenyűgöző vagy éppen hátborzongató tűk és gerendák ugyanis a levegőn elpusztulnak. Minden nap, amikor a Naica bánya szivattyúi működnek, az hozzájárul a szelenit elhomályosodásához és eróziójához. Amint a motorjaik leállnak, a barlang újra megtelik vízzel, és az értékes kincs érintetlenül marad, 290 méter mélyen elrejtve.
2015-ben a tulajdonos bejelentette, hogy a bányászatot határozatlan időre felfüggesztik. A víz, mintha megpróbálná megőrizni alkotását: a bányákat folyamatosan elárasztja, és ilyen körülmények között lehetetlen dolgozni. De a Kristálybarlangot továbbra is víztelenítik, hogy a tudósok továbbra is dolgozni tudjanak rajta.
Felmerül egy nehéz etikai kérdés: mit tegyünk? Az egyetlen lehetőség a természet által évmilliók alatt létrehozott képződmény megőrzésére, ha újra elárasztják a barlangot vízzel. De akkor az rejtve marad az emberi szemek elől, és elérhetetlenné válik a kutatók számára. Te milyen sorsot választanál a Kristálybarlangnak?