Az átjáró Dél-Amerika legdélebbi pontja (a Tűzföld) és az Antarktiszhoz tartozó Déli-Shetland-szigetek között található. Ez a hely a világ egyik legviharosabb, leghidegebb és az élőlények számára legveszélyesebb régiója.
Úgy tartják, hogy az átjárót egy angol kapitány és egykori kalóz, Francis Drake fedezte fel 1578-ban, de csak 1914 után nevezték el róla. Más források szerint a felfedező egy flamand tengerész, Willem Schouten volt, aki 1616-ban hajózott át az átjárón. Érdekes, hogy mindkét esetben ezt a veszélyes helyet egy egyszerű háromárbócos vitorláshajóval és viszonylag kis legénységgel sikerült leküzdeni.
Az átjáró körülbelül 460 km hosszú, szélessége helyenként eléri az 1120 km-t, mélysége pedig 270 és 5250 méter között változik. Az Antarktisz közelsége miatt sok hatalmas jéghegy található itt, de a hajósok nem emiatt kerülik el ezt a helyet, hanem inkább a nyugatról keletre tartó, rendkívül erős Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlat (felszíni áramlat) miatt, ami másodpercenként akár 150 millió köbméter vizet is szállít.
Itt fújnak a bolygó legerősebb szelei – akár 126 km/h-s sebességgel –, és a hullámok magassága időnként meghaladja a 15-20 métert. Az alábbi kép nem adja vissza ezeknek a helyeknek a zordságát, ezért ha érdekel, keress inkább videókat a YouTube-on.
A Drake-átjáró körülbelül 30 millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az Antarktisz és Dél-Amerika elvált egymástól. Ekkor alakult ki és gyorsult fel a mai sebességéhez közeli Antarktiszi Cirkumpoláris Áramlat. Sok tudós azt állítja, hogy az átjáró megjelenése később erős lehűlést okozott, ami a kainozoikumi jégkorszakhoz vezetett, de más adatok szerint a lehűlési folyamat csak az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának csökkenésével függött össze. De ez már történelem. Nézzük, mi történik most a Drake-átjáróban.
A hideg, az állandó viharok és az egész évben szabadon sodródó jéghegyek miatt a Drake-átjáró a világ legveszélyesebb és legnehezebb hajózási helye volt és marad is. A Panama-csatorna megjelenése előtt azonban a kereskedelmi hajók kénytelenek voltak áthaladni itt.
A Bermuda-háromszögtől eltérően a Drake-átjáró a mai napig egy igazi „hajótemető”. A legszerényebb becslések szerint legalább 800 hajó süllyedt el benne, és több mint 20 ezer ember vesztette életét. Ez azt jelenti, hogy ötezer km mélységben még mindig ott lehetnek az elsüllyedt hajók – kereskedelmi és kalózhajókon egyaránt – által szállított felbecsülhetetlen kincsek.
Mindazonáltal, a veszélyek ellenére, még ma is, mikor már létezik a Panama-csatorna, a tengeri hajók gyakran közlekednek a Drake-átjárón keresztül. Az átjáró vize viszonylag biztonságos a különösen nagy, hatalmas vízkiszorítású hajók számára: például a „Panamax” konténerszállító hajók és tankerek számára, amelyek hossza meghaladja a 300 métert, és körülbelül 10 ezer húszlábas (20 láb körülbelül 6,1 méter) konténert képesek egyszerre szállítani. A nagy tengeralattjárók és néhány repülőgép-hordozó és cirkáló is áthaladhat az átjárón. De ezek is csak akkor, ha az időjárás megengedi, és a hajózás biztonságos. A viszonylag „csendes” rövid időszakok itt legfeljebb másfél-két napig tartanak: a tengerészek ilyenkor próbálják meg áthajózni a különösen veszélyes szakaszokon, például a Horn-fokon.
A Drake-átjáró sok vakmerő embert vonz, akiknek idegeit izgatja a potenciálisan halálos elemekkel való küzdelem. Útvonaluk a bolygónk 40. szélességi körén halad át. Az utazók hidrodinamikai csőhöz hasonlítják ezt a helyet, mert a szelek itt rendkívül erősek és folyamatosan fújnak. Az átjáró mélyén rejlő mélytengeri áramlatok képesek megváltoztatni az egész Föld klímáját, ha valamilyen okból hirtelen megváltoztatják az irányukat. Hogy valahogy biztonságban legyenek, a tengerészek igyekeznek a dél-amerikai oldalhoz közelebb haladni: így legalább kisebb a valószínűsége a jégheggyel való ütközésnek.
Egyesek számára ez az „Antarktisz kapuja”, mások számára a valódi „tengeri farkasokká” avatás szimbolikus rítusa, mint régen, amikor mindenkinek, aki áthaladt az átjárón, átlyukasztották a fülét, és egy különleges fülbevalót tettek bele. Csakhogy az extrém utazókat nem riasztják el a veszélyek. 2020 elején egy kis nemzetközi csapat rekordot döntött: hétméteres csónakjuk mindössze 13 nap alatt képes volt átkelni az átjárón. Természetesen szinte éjjel-nappal evezniük kellett, miközben 15 méteres hullámokkal küzdöttek. A legénység kilenc főből állt, mindannyian túlélték, és boldogok voltak.
Ami még érdekesebb, hogy egyes utazásszervezők teljes értékű expedíciókat kínálnak a Drake-átjáró környékére. Ez általában egy antarktiszi vagy a közeli szigetekre tartó utazás részét képezik.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
