Néhány évezreddel ezelőtt az embereknek sikerült néhány állatfajt háziasítaniuk, többek között a macskákat, melyek a maguk útját járják, és a kutyákat, melyek segítenek nekünk a vadászatban.
Csakhogy Afrikában élnek ám csodálatos madarak is, a mézmutatók, más néven mézkalauzok, melyek a vadonban élnek, szabadon repkednek, de segítenek az embernek a vadméhek mézére vadászni.
Ráadásul ezt tudatosan teszik, és kilométereken át vezetik az embereket a fákon lévő méhkasokhoz. Ez az egyik legrendhagyóbb és kölcsönösen legelőnyösebb kapcsolat, ami csak „üzleti partnerek” között a Földön előfordulhat.
De miért is van szüksége a mézkalauznak segítőtársra?
Nos, a mézmutatók, más madarakhoz hasonlóan, rovarokkal és növényi eredetű élelemmel táplálkoznak, de a legkedvesebb csemegéjük a mézmaradványokat is tartalmazó méhviasz. Ez pedig rendkívül szokatlan a madarak világában. A mézkalauz az egyetlen olyan madár a természetben, amely képes megemészteni ezt a nehezen feldolgozható anyagot. Csakhogy a mézmutatók maguk nem férnek hozzá a viaszhoz.
A méhcsípés rendkívül fájdalmas és veszélyes számukra. Éppen ezért, hogy hozzájussanak a finomsághoz, a ravasz mézkalauzok az embert hívják segítségül. A madarak elvezetik őt a fa odvában rejtőző méhkashoz. Az afrikaiak cserébe kifüstölik a méheket, melyek elkábulnak, a vadászok pedig kinyerik a mézet. Ezután az emberek hátrahagynak egy kis darabka viaszt a tollas segítőiknek. És azok máris lakomázni kezdenek!
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
